Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

12

nyok, s boldog, érdemes anyák legyünk. A gyenge ifjúságnak mi vagyunk első nevelői; az ő mihozzánk viseltető szeretető felülhalad minden szeretetet; és igy, ha mink anyák azon iparkodunk, hogy ártat- lanainknak hajló sziveiket koránt jóra intézzük: tehát szert tehetünk jó nevelésekre s jövendőbeli boldogságokra. Én oly véleményben vagyok, hogy nagyobb szerencsét nem kívánhatunk a házasságban, mint isteni félelemben nevelt jó gyermekeket. Az ilyetén nevelés által eleget teszünk Istenünknek, hazánknak s magunknak is.“ (Toldy: Bacsányi versei. 25. L 1865.)

Mind szomorúbb a kép, minél tovább lapozgatunk XVIII. századunkat érdeklő emlékeinkben. Csak a neveket említem most: Orczy, Ányos, Kármánéit; — csak a kiegészítő képeket, melyek a szomszéd Bécsről vetődnek reánk; sivár korszaka ez a nemesebb kedélyéletnek, a hol fulladóban volt minden derék való! Gondoljuk még meg, hogy ezidei szellemünkben visszhangja van Nyugatnak, de tördelve; felfrissíteni a nehéz levegőt, de köddel telítődik; ízt, csínt törekszik önteni az életre, ám ügyetlenül: természetesnek látjuk, ha az idegen szellemáramlat az ethikai életben fonák helyzeteket teremt, veszélyeseket, melyek a senki nem ápolta velejében, érdessége mellett is, gyökeres magyar szellemet voltak alkalmasak megsemmisíteni.

Természetesnek kell tartanunk a nyomon fejlődő állapotokat is: az elnemzetietlenedést fent, a nehézkességet lent; s egyszersmind a szabadosságot a magán és társadalmi élet minden mozzanatában, mindkét nemben, mindkét rend között, egyikben hímezett, másikban meztelen alakban.

Tárgyam érdekében felhozott adatok mozaikszerűségek bár, de nyilván való hátterül szolgálnak Faludi moralista álláspontjához. Mi több, hozzámérve erkölcsi irataihoz, a bennük tükröződő egész kor képében minnen nemzetünk XVIII. századbeli, ethikai műveltségének képe is jórészt foglalódik.

Eleve is tűnődtem a dolgon, olvasgatván Faludi müveiről: ha lelietséges-e, hogy főként moralista iró, akár saját alkotásaiba bele ne lehelje, a mi leikébe átszűrődött közönsége világából, s a mi felé lelke ideái vonzzák bizonyos eszme érdekében; akár, ha másnak az eszén-szivén át szól hozzánk, azon mód teszi-e? hogy ama másé a maga esze-szivében szives otthonra nem találna? Lehetséges-e, hogy Faludi nem volna tudatos fordító? hogy nem érezte volna, mit s mi célból tesz vala?

Nem látszólagos kérdések ezek: Faludi iratainak céljaiba mélyen belevágok. S mindent összemérve, összehasonlítgatva elöljáró beszédjeit, fordított ethikai műveivel egybevetve egészen és nagy részben eredeti müvét: azt kell mondanunk, hogy Faludi munkássága tudatos munka volt abban az irányban, melyen a külföld haladt, nemzetére