Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
11 tartaná, ha jól nem innék, és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné; — ebéd után az asszony, vagy a leányok házában bontja ki, amit Virgiliusból vagy Ovidiusból olvasott. De hogy az iskoláról való emlékezetet is teljességgel elfelejtse, szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálók közűi kettőt, vagy hármat szeretőinek fogadjon. E szerint felróván az atyjaflait, és közöttük egynéhány részegség után megmosván torkát a deák szótól és az iskolai portól, ismét haza iromtat azzal, amit az atyjafiaitól tanult. De mit tanult? azt a tudományt eléveszi, mihelyt az apjához vendégek érkeznek; mert legnagyobb gondja is az lesz, hogy az apja vendégit megrészegítse, és az apjától is azért dicséretet vegyen másnap. E szerint tölt el két vagy három esztendőt, vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a Venus udvarában, és amit egynéhány esztendőkig tanult, azt egy kevés idő alatt csaknem mind elfelejti. De mit tanult volt annyi esztendőkig? csak a deák nyelvet, és egyebet nem tanulván, annak házánál hasznát nem sokat veszi — és a gazdaságban olyan tudatlan, mint mások.“ „De e rendbeli fogyatkozásoknak elnéző Mikes. Ám, — úgymond — „az atyák nagy számot adnak azért, hogy a fiokat nagyobb gondviseléssel nem nevelik, és a nemesi jó erkölcsre nem ingerük még eleinte; hanem még példát adnak a részegeskedésre, a feslett és tunya életre.“ .... „A sok hejje-hujja, a kopó, a virradtig való ital mindezekre — a maga művelésre — időt nem ád, és nem engedi, hogy az elme valamely hasznos dologban foglalja magát!“ A fiák szellemi állapotáról szól csak Mikesünk; — a leányokét nénjére bízza; nem találok nyomaira e dolognak, de sajnos, jóval későbben is, az imént jelzett tartalomnak hű mására akadok. Hg. Hohenlohe Károlynéhoz, szül. br. Reviczky Judit asszonyhoz, 1790. Bacsáuyi verset ir, melyet kezeihez vevén a hercegné, válaszlevelet irt Bacsányinak, egy részecskéje bár, mit közre bocsáj- tott, de érdekes: „Én ugyan igaz hazai szeretettől viseltetvén, mérész- lettem azon csekély szándékomat édes hazánknak kijelenteni kedves szépeinkre nézve, (kik közül sokan még eddig igen hátra látszatnak lenni férjeikhez s magzatjaikhoz való drága kötél ességüknek teljesítésében) gondolván, hogy tudatlanságért ugyan senkit sem lehet piron- gatni, de szabad oktatni. És mivel én, az én módom szerént, a mely- lyel élek, mind boldog feleség, mind pedig szerencsés anya vagyok, és én ezen boldogságot minden hazám leányinak szivemből kívánnám; ugyanazért feltettem magamban, hogy ezen oktatást elejekbe terjesztem. Mi volt még eddig a sok szerencsétlen házasságoknak legnagyobb hibájok? az, hogy szépnemünk házasságba lép, reáváró jövendőbeli nagy kötelességének nem tudásával, mind férjére, mind gyermekeire nézve; nem gondolván meg, hogy a házasságban egyéb célnak nincs helye, hanem hogy kedves, kellemetes feleségek, jó házi gazdasszo-
