Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
10 mentét arannyal meg-prémeztetni, egy kantárt pillangókkal megtzifráz- tatni, egy forgóval, egy lódinggal pipeskedni, paripát futtatni; egy szóval, esküdni, hazudni, és semmi jót nem követni. ... Az Úrfiak szintén illyek; az ital legnagyobb mesterség s mentői allyasabb, rosz- szabb lovászokkal társalkodnak, legnagyobb Katonaságnak tarttyák. . . Senki nem tanúi jó tudományt, senki nem lészen szarán dokká, hogy láthasson, hallhasson, tudhasson abból hazájának valamit szolgálni.“ (Zrínyinek Minden M. K. F. 1817, 178—179. 11.) Ilyen egy vonással szolgál képünkhöz Apor is, a régi jó idők elsiratója: „Ha innya kezdett az fejedelem, gyakran ivott pedig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, mig kidőlt az asztaltól, maga penig egy veder bort megivutt. . . (336. 1.) Úgy eldőltek az asztali vendégek az sok ital miatt, mikor tánczolni kellett, alig volt egy néhány férfi.“ (399. 1.) S ha mégis ilyen haza akart ke rűlni, alkalmatosságára felszerelték s haza küldték. Tágasb körben mozog már Mikes K. műveltségtörténeti szempontból is megbecsülhetetlen leveleiben. Rodostó, 11. Junii. 1725. .... „Édes néném, .... az országokban (országukban) kellene látni, hogy a nemes ember gyermekeit mint nevelik. . . Való, hogy egy országnak a boldogsága az ifjakat való jó neveltetésekből áll — a hadakozást, a tudományokat és a mesterségeket akkor kezdik tanulni. A mi boldogtalan országunkban mindezekre alkalmatossága nincsen egy ifjúnak, noha mindezekre olyan alkalmatos volna, mint akármely nemzet. Mindazonáltal úgy tetszik, hogy mégis jobban lehetne nevelni az ifjakat, ha az atyák arról jobban gondolkodnának. Noha közülök sokan tudatlanok, és egy vaknak nehéz a világtalant vezetni. De, ha magok is a tanúlást jobban szerették volna, a fiokat többre taníthatnák ; mert egy jól neveltetett és oktatott ifjú a fiát is a szerint neveli. Mert ugyanis nézzük el, hogy neveltetnek nálunk az ifjak közönségesen ? Legalább tiz vagy tizenegy esztendős koráig a faluból ki nem megyen, hanem addig a falusi iskolába jár — addig az ideig megtanul olvasni, de az olvasással sok paraszti szokást is tanul. Ha iskolában nincsen, otthou egyebet nem lát, hanem minden héten hétszer az apját részegen látja, aki nem törődik azzal, hogy a fiába valamely nemesi és keresztényi jóerköltsöket oltson, és csak a cselédekkel való társaságban hagyja, a kiktől mindenféle rósz szokást és rósz erkölcsöt látván és tanúlván, azok benne csaknem holtig megmaradnak, és a nagy parasztságban való neveltetése miatt azt sem tudja, ha nemes ember gyermeke-e? Talán meg sem tudhatná másként, hogyha csak a jobbágyok kis uroknak nem neveznék. Az atyjafiainál mit csinál? Leghasznosabb beszélgetése a vadászatról, a lovakról vagyon; ha az asztalnál vagyon, nagy gyalázatnak
