Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
110 csak jóakaratúlag csudálkozni kérdésünkön, körül-belül ilyes választ olvastatva homlokukon: „Ön úgy látszik, nem ismer minket!...“ De akadt, ki a szót sem kiméivé világosan kijelenté: „A mi gyermekünk nem szorul semmire; jövője biztosítva van. Ö érte fáradtunk s fáradunk ; élheti majd vagyonát, a nélkül, hogy hivatalra, foglalkozásra szorulna!“ Az igy gondolkodók, természetesen, nem fogják megérteni, ha mondjuk, hogy bármily vagyont, vagy rangot lelt is a gyermek bölcsőjében, mégis csak valami foglalkozásra, s nem csupán táplálkozásra s ásitozásra született. Hiszen csak az által él, az által valami az ember, a mit tesz. Ha semmit sem tesz, ő maga is semmi és soha sem is lesz valami. . . A gazdag, hasznos tevékenység nélkül, felét veszti saját személyes értékének. Mert nem csupán holt tőkéjének, hanem élő szellemi és testi erejének kamataival is tartozik az emberiségnek. A pénz csak kölcsön bírt vagyon, mely mások birtokába megy át és ott marad, mikor mi már a földön nem leszüuk is. Csak a mit saját erőnk- s képességeinkből használtunk fel az emberiség közjavára, csakis ez a miénk; ez marad akkor is sajátunk, ha már a föld színéről eltűntünk... A munka valóban szükséges föltéte az életnek. De a magasban élők s vagyonosok csak ritkán fogják azt fel, hogy nekik is szükségük vau a munkálkodásra, ha nem is azért, hogy megéljenek; de igenis azért, hogy megnemesitsék s tiszteletre méltóvá emeljék életüket. Ha tehát a korviszonyok, vagy családi előítéletek mégsem engednék meg, hogy kézimunkás-, vagy üzlet-embert, gazdatisztet, művészt stb. neveljen az úgynevezett .jobb ház* a maga gyermekéből: óvja legalább vagyonát, családi tisztességét és nyugalmát, melyeket a semmittevő. tudatlan utódok romlással fenyegetnek. Tegye, hogy ha felnyúlt gyermekeik dolgozni sem észszel, sem kézzel nem tudnak, vagy nem akarnak: lendítsenek valamit legalább érdeklődésük s befolyásuk által a Házi, vagy mezei gazdálkodás, gyümölcs-, vagy állat- tenyésztés, vagy más hasznos foglalkozás körül, a mi épen a család érdekkörébe tartozik. Érdeklődjenek mások gazdaságának, üzletének, iparának emelése iránt. Mozdít anak valamit közbenjárás, tanács, támogatás utján a közügyeken, azon becsvágygyal, hogy nevök ma, vagy holnap a község jóltévői között emlittessék. Nyissanak szemet és módot az utak-, hidak-, középületeknek, az egészségügyi dolgoknak, köztisztaságnak jó rendben tartására. lm tehát magok, a semmittevésre nevelt vagyonosok is lelhetnének módot legalább közvetve élni az életnek. Lehetne-e azért gyászos érzet nélkül látni, mint nőnek fel mégis, s mint tékozolják el napjaikat némely előkelő családok sarjai! . . Mint élnek kizárólag csak a piperének. dandységnek, kártyának, lőcsiszárságnak, mik között lemondva polgári kötelességeikről, azt látszanak odavetni hazájuknak: „reánk
