Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
108 vatva; s az, hogy valamely állam jólétnek örvendhessen: népe eme természeti szervezetétől s az egyesek legszéle sebt) szabadságától függ.“ A munkát, ehhez képest, igyhatározza meg: „A munka a j ö vedele m legsaj átabb forrása, melynek tökéletesedést a 1 apfö 11éte a megosztás.“ Mintha csak korunknak általános felfogását hallanék megszólalni e meghatározásban; időnkét, midőn a keresztény socialismus nemes értelme s a munka ideálisabb fogalma meghalaványodva, vagy inkább felejtve van már. S bár még oly ártatlannak lássék is ama meghatározás, annál veszélyesebbek a belőle folyó következmények. Szerinte ugyanis a munka célja a pénz-, a vagyonszerzés volna, mi tisztán anyagi bélyeget nyomna a munkára, míg másfelől a munkást mintegy lelketlen géppé szállítaná le. Ily felfogás mellett szeretettel dolgozni majdnem lehetetlen. Mert a munka szeretető helyett inkább az verne gyökeret a munkás lelkében, hogy mivel fáradozása csakis a pénzszerzésnek s közvetve az életélvezeteknek eszköze, minden törekvését oda kell irányoznia, hogy lehető legrövidebb s legkevesebb fáradsággal mennél magasabb munkabért s mennél bővebb s tartósabb élveket érjen el. S ki nem látna keresztül ez alapelveken, melyeknél fogva a munkás nemhogy azzal nem törődnék, ha embertársa, a munkaadó, fenn nem állhat; de sőt irigylendőnek tartaná annak helyzetét, ki, szerinte, az ő véres verejtékén hízik... A mitől azután csak egy gondolatnyira esik azon végkövetkezménynek levonása, hogy mivel a munkaadó vagyonának gyarapítására egyedül a munkás-társak fáradoznak: eme vágyó n- nak velők közösnek kellene lennie... De midőn ezen életnéz- letet, melylyel fölöttünk, körültünk s mindenütt terhes ma a levegő, mint következményeiben erkölcstelent és államveszélyest kell elítélnünk: bátran kimondhatjuk egyúttal, miként az alsóbb munkás-rétegekben ezen idők szerint mindinkább elhatalmazó nyugtalanság s nyomor fő forrása: a munkáról uralkodó visszás felfogás, vagyis a munkára-nevelésnek részint egyoldalúsága, részint teljes hiánya. A ki munkájában csupán ennek bérét tartja szeme előtt, a vagyonosakkal mérkőzve, minden szorgalma s keresete mellett szegénynek fogja magát érezni. Sőt ha tehetősebb állapotra vergődnék is, igazában véve ekkor is csak szegény maradna: mivel nem ő lenne ura vagyonának, hanem vagyona őneki, s ő rabja vagyonának. „A munkát, valóban, nem kizárólag csak vagyonszerzésre rendelte a Gondviselés; hanem úgy akarta, hogy azt a természet belső és külső emberi szükséggé, a polgári társaság kötelességgé s a megszokás épen oly édes, mint nemes élvezetté avassa. Az egészség, vidámság, megelégedés többnyire az élvezettel űzött munkásság adománya, minélfogva csakugyan el lehet br. Eötvössel mondani, mikép az a legszerencsésebb halandó, kinek legtöbb a világban a dolga.
