Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
107 kell a gyermeknek kezdeni a játszást — mondja Plató —, még pedig olyszerű játékokkal, melyek jövendő hivatásához hajlamot ébresztenek benne.“ Az emberi tevékenység ösztönének első nyilvánulásai csakugyan a gyermekjátékban szoktak mutatkozni. Ez tünteti föl már a kisdedben jelentkező önálló friss akaratot. A játék hangolja mind több-több erélyre őt; az hozza számára a munkának legelső örömeit. Mennyi erély, s az akaratnak mily kitartása szükséges ahhoz, hogy a fiúcska által kergetett abroncs az ő kedve szerinti irányban guruljon; vagy hogy a lapdával s ballonnal bánásnak egészen urává lehessen! S kiváló hatással jár ez és minden más a közös játékban; mert felkölti s neveli a tett-erős életben való örömét és a társadalmi közös feladatok s célok érdekében kellő teljes odaadást. Mig viszont azt a gyermeket, ki egykorúinak társas-játékait félre vonúlva, tétlenül nézni tudná, henyeségre hajlónak lehetne legtöbb esetben tartani; a henyeség pedig nemcsak alkalma a bűnnek, hanem már maga — a bűnnek kezdete... Látni a mondottakból, mikép a játék gerjeszti a gyermekerőket, üdíti a testet, s a legjobb, legtermészetesebb előkészítője a munkás életnek. Mivel mégis a „szokás lénye az ember“: céltudatosan s következetesen kell őt kezdettől fogva szoktatni a korához mért foglalkozásokhoz s ezzel kapcsolatban az idő becsének fölismerésére is elkalaúzolni. Tanuljon már ekkor dolgozni magasabb szempontból azaz nem pusztán anyagi haszon s jutalom kedvéért, hanem dolgozni erkölcsi inditó-okokból még akkor is, ha munkálkodásában alsóbb rendű körre, a testi erő, a két kéz munkájára volna utalva. Szokja meg minden rendelkezésére álló órát, mint életének részét tekinteni, melyet hasznos tettekkel kötelessége betölteni. Tanulja meg életmunkájához a percmutatót venni vezetőnek, és ne, mint legtöbben, a hónapmutatót : mivel nem hónapról hónapra, liánéin percről percre élünk. Tudja meg hogy az idő kiszámíthatatlan értékű kincs, jó felhasználása pedig az a művészet, melyet a gyermekkorban kell elsajátítania s az ifjú korban tökéletesítenie, — hogy a férfi-korig oly másod-természetté váljék, melyet többé sem elfelejteni, sem elhagyni nem lehet.. De a munka ily nemesebb értelmének méltathatására, szükség annak helyes fogalmával közelebbről is megismerkednünk. IV. Azóta, hogy a XVII. század első felében virágzott és hazánkban is köznevelősködött Comenius (Kamenszky) Ámos, nagyhírű paedagóg, a nevelés humanisztikus irányával szemben az anya- g'iasb reál iránynak az első jelentékenyebb lökést megadta, számos német, angol, francia stb. tudós egyoldalú, s úgyszólván kizárólag hasznossági szempontból fogta fel a munkát. Egyikök sem vaskosakban mégis, mint a skót Smith Ádám (1723—90.), a napjainkban uralkodó iparrendszer alapitója, midőn ekkép tanít: ,.A népek átérni é s z e 11 ő 1 vagyonuk fokozatos gyarapitására vannak hi-
