Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
104 dllcfijcn tisztáit tymdécffoozönséy! Az emberi lélek foglalkozása, alapjában tekintve, kétféle. Vagy a külvilág befolyásainak engedi át magát, — azaz érez; vagy az anyagi s szellemi világ tárgyai körül vizsgálódik, elmélkedik, képzelmekkel s emlékezésekkel foglalja el magát, — azaz gondolkodik. Beállhat azonban s be is áll időnkint oly lelki állapot, melyben még érezni s gondolkodni is terhűnkre esik. Valami nyugtalanító, nyomott kedélyhangúlat foglalja el bensőnket; érzésünk eltompulva, mintegy mozdulatlanul vesztegel; fáradt képzelmünket alaktalan pusztaság lepi el; gondolkodásunk léha, fogékony tálán, eszmék s gondolatok összefüggés, vonatkozás nélkül űzik benne egymást, míg végre is bizonyos álomszerű szürkületben mosódnak el. S ezen állapot az, melyet u n a 1 o m u a k hívunk. Az unalom meglephet magas rendű s műveltségű egyént és utcai ácsorgót egyaránt, s kellemetlen, gyötrő bárkire nézve is. Legbajosabb mégis a műveltebb, jobbnevelésü ember unatkozása; mert ő nem csak önmagának esik ilyenkor terhére, hanem kész gyötrelme másoknak is, ingyenélő nyűge az egymásért kölcsönösen fáradó polgártársaknak és kivált közvetlen környezetének, melyben lehangoltságot, poshadást, romlást terjeszt el, míg végre elviselhetlen unalma az életsorvasztó szórakozásokba, szenvedélyekbe, romlásba kergeti őt magát is. Az önmagával való társalgás áldott mestersége, s a kötelesség és munkaszeretet ismeretlenek előtte. Él, a míg él. maga és mások terhére. Es a kin ez a szánalmas kórság erőt vesz, az csak ritkán gyógyítható. Magának a bajnak megelőzéséről kell hát gondoskodni, — és pedig a családi és a köznevelésnek. Tapasztalás ugyanis, hogy többnyire mind a félszeg nevelés áldozatai. kiket az unalom gyötör. És mivel ezek száma nem csekély, jele, hogy szüléink s nevelőink nem mindig gondolnak idején-korán s kellőkép a gyermeknek testi s lelki foglalkozásával; holott pedig a foglalkozásra való korai szoktatás, a munkára- nevelés, az egyik fő-fő nevelési elv, mely úgy az egyénnek. mint a családnak s államnak legelső élet-érdekeivel függött mindenkor és függ ma is össze. Nem lesz azért időszerűtlen akár a magam részéről a fáradság, akár a t. hallgatókéról a szives türelem, ha ezúttal a nevelésnek eme sarkalatos feladatáról, a műnk ára-nevelésről mondok el egész röviden egyet-mást. I. Hogyha belső világunkban kissé szemlélődünk, nem nehéz rájönnünk, hogy egy erős ösztön él lelkűnkben, melyet elfojthatni ugyan, de mely kielégítetlenül mint csendesen rágó féreg vájja mind
