Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889

Tartalomjegyzék

105 üresebbre bensőnket s titkon az életkedv s a belső megnyugvás érzetét emészti föl bennünk. A foglalkozás ösztöne ez, mely minden ép léleknek sajátja. Ezen ösztön az. mely az embert, lia elnyomni törekszik, folyton nyug­talanítva űzi, hajtja s mindenütt oda tereli, hol új benyomások Ígér­kezhetnek számára; melyek azonban csak fél kielégítést nyújthatnak: mert az ilyenek csak külső benyomások, melyek hamar vesztik vará­zsukat, minthogy a lélek cselekvés-ösztöne nem a maga közvetítését és célját lelte azokban fel. Mily veleszületett ösztöne a foglalkozás ösztöne az embernek, misem tanúsítja inkább, mint a gyermektermészet. Attól fogva, hogy járni kezd a kisded, máris egész lényét áthatja az önálló cselekvőség vágya. Már is saját ötleteit törekszik megvalósítani; saját önálló vilá­gában élni és mozogni. Ellenállhatatlan ösztönénél fogva nincsen nyugta; fáradhatatlanúl mozog ide-oda foglalkozásában; le-lepihen a padolatra, szőnyegre, porondra; de tesz-vesz örökké valamit, sok tenni-valója van mindennel, mit keze ügyébe ejt. A langyos homokban óranegyedekig elfoglalkozik a körülte lévő kövecsekkel, fa- vagy papir- darabkákkal, fűvel, virágcsákkal. Ölébe gyűjti ezeket, aztán kidobálja s megint visszaszedi, — és aztán még mily csodálatra méltó komoly­sággal! Eaész figyelmével dolgán csüggvén, arc-izmai megnyúlnak, az élvezet édességétől, melyet munkájában talál, meg-megcsordúlnak ajkai, a nélkül, hogy erre figyelne. Tevékenysége alig tud véget érni. Utoljára mégis belé fárad az újabb meg újabb időtöltések föltalálásába. Anyja, vagy dajkája karjaira kéredzik föl; kívánja azonban, hogy hordozzák, legkedvesebb lévén ekkor is előtte, ha tesz, mozdít valamit, ha utána lát valami dolgának hor­dozója. Hogyha maga nem cselekszik, legalább másnak foglalkozását, mozgást, életet kíván látni... És a mint női, női s fejlődik vele fog­lalkozási ösztöne s módja is. Különös kedvét leli, ha hozzá jut, a sár­vagy agyag-gyúrásban s ezeknek különféle alakításában. Elmerülések közt építgeti földből, kövecsekből, homokból házacskáit, várait, csator­náit, tópartjait, s készíti vesszőből ostorkáit. Találékonysága kimeríthe­tetlen. Szóval, a kedve szerinti foglalkozásaiban nem zavart egészsé­ges gyermek rendszerint fáradhatatlan a maga munkáiban s boldog saját alkotásaiban... II. Ezen jelenségek semmi kétséget sem hagynak fenn a termé­szetünkbe oltott hatalmas munka-ösztön iránt, mely a szellemi és testi erőket foglalkozásra, önálló tevékenységre sarkalja. S vájjon nem épen ezen ösztön-e az, mely az embert bármely hivatásának betöltésében támogatni s célra segíteni egyedül képes. Nem épen az alkotás s az önálló gondolkodás és cselekvés ezen ösztöne-e az az isteni szikra az emberben, mely őt a föld többi teremtményei fölé magasítja ?... U

Next

/
Thumbnails
Contents