Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
105 üresebbre bensőnket s titkon az életkedv s a belső megnyugvás érzetét emészti föl bennünk. A foglalkozás ösztöne ez, mely minden ép léleknek sajátja. Ezen ösztön az. mely az embert, lia elnyomni törekszik, folyton nyugtalanítva űzi, hajtja s mindenütt oda tereli, hol új benyomások Ígérkezhetnek számára; melyek azonban csak fél kielégítést nyújthatnak: mert az ilyenek csak külső benyomások, melyek hamar vesztik varázsukat, minthogy a lélek cselekvés-ösztöne nem a maga közvetítését és célját lelte azokban fel. Mily veleszületett ösztöne a foglalkozás ösztöne az embernek, misem tanúsítja inkább, mint a gyermektermészet. Attól fogva, hogy járni kezd a kisded, máris egész lényét áthatja az önálló cselekvőség vágya. Már is saját ötleteit törekszik megvalósítani; saját önálló világában élni és mozogni. Ellenállhatatlan ösztönénél fogva nincsen nyugta; fáradhatatlanúl mozog ide-oda foglalkozásában; le-lepihen a padolatra, szőnyegre, porondra; de tesz-vesz örökké valamit, sok tenni-valója van mindennel, mit keze ügyébe ejt. A langyos homokban óranegyedekig elfoglalkozik a körülte lévő kövecsekkel, fa- vagy papir- darabkákkal, fűvel, virágcsákkal. Ölébe gyűjti ezeket, aztán kidobálja s megint visszaszedi, — és aztán még mily csodálatra méltó komolysággal! Eaész figyelmével dolgán csüggvén, arc-izmai megnyúlnak, az élvezet édességétől, melyet munkájában talál, meg-megcsordúlnak ajkai, a nélkül, hogy erre figyelne. Tevékenysége alig tud véget érni. Utoljára mégis belé fárad az újabb meg újabb időtöltések föltalálásába. Anyja, vagy dajkája karjaira kéredzik föl; kívánja azonban, hogy hordozzák, legkedvesebb lévén ekkor is előtte, ha tesz, mozdít valamit, ha utána lát valami dolgának hordozója. Hogyha maga nem cselekszik, legalább másnak foglalkozását, mozgást, életet kíván látni... És a mint női, női s fejlődik vele foglalkozási ösztöne s módja is. Különös kedvét leli, ha hozzá jut, a sárvagy agyag-gyúrásban s ezeknek különféle alakításában. Elmerülések közt építgeti földből, kövecsekből, homokból házacskáit, várait, csatornáit, tópartjait, s készíti vesszőből ostorkáit. Találékonysága kimeríthetetlen. Szóval, a kedve szerinti foglalkozásaiban nem zavart egészséges gyermek rendszerint fáradhatatlan a maga munkáiban s boldog saját alkotásaiban... II. Ezen jelenségek semmi kétséget sem hagynak fenn a természetünkbe oltott hatalmas munka-ösztön iránt, mely a szellemi és testi erőket foglalkozásra, önálló tevékenységre sarkalja. S vájjon nem épen ezen ösztön-e az, mely az embert bármely hivatásának betöltésében támogatni s célra segíteni egyedül képes. Nem épen az alkotás s az önálló gondolkodás és cselekvés ezen ösztöne-e az az isteni szikra az emberben, mely őt a föld többi teremtményei fölé magasítja ?... U
