Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

55

alakja: temondád: „Sok temondád közt lesz vesztére jutása.“1) Van végre temondádfü is, másképen: mezei-tarsóka (Nyr. VII. 443.).

Tombác: „Egy tombácon faragnak (km.)“ am. alaptámaszték, vastag tölgyfa-derék, milyen kettő-három tartja hajó helyett a vizen álló malmot. E km. értelme ugyanaz ezével: egy gyékényen árulnak azaz együtt tartanak.

Tönk: Tönkre jutott (szm.), am. növény szára, fa dereka, törzsöké, oldalhajtásaitól külön tekintve. Innét a tönk, tönkre jutás fogalmi rokonságban áll a calamus, calamitas-szal; a miből aztán érthetők a képletes szólásmódok: tönkre tették, tönkre verték az ellenséget; tönkre lett, tönkre ment; tönkre verte a jég a vetést, tengerit.

Zinár v. zsinár ember (szm.): a székelyben am. alávaló ; másutt: zsugori. Szeged tájékán: csaló, siilyedt erkölcsű.

XXV. Magukra vonják még figyelmünket közmondásaink- és szólásmódjainkban számos olyan ismert, közkeletű szók, melyek többszerű alkalmazási különösségükkel válnak tanulságosakká.

Nem érdektelen mindjárt ezek csoportjaiban némely typikus szóknak szembe állítása, — tegyük, a bagoly- és sólyomé. Amaz az ó-görö- göknél a virasztás, tudomány jelve s Pallas madara. Ugyanaz a rómaiaknál is, de a hol Marcialis kérdése: Aquilam noctuae compa- ras?! csak a szemekre vonatkozik, a mennyiben amaz a napba néz, míg a bagoly szemei nem állják a napfényt. A mi közmondásaink azonban határozottan s állandón ellenébe állítják azokat egymásnak. A bagoly mint gyenge, rút, ostoba: a sólyom mint erős, szép és okos szerepel mindenütt. „Nem lész a bagolynak soha sólyomfia. Bagolyhoz kapván, elszalasztá a sólymot (km.).“ — így állanak szemközt az arc és a pofa: amaz az erkölcsi s természeti tisztesség; ez a szemtelenség, aljasság jelentésével, mint: „Nincs arca, hanem csak pofája (km.)“ azaz arcátlan, szemtelen. „Olvasva elmegy a majmok közt (km.)“ t. i. pofájára nézve.

Olykor a typikus forgalmú szókkal alkotott képletek eredetisége lep meg. így a nyel igeszóval képzett f u rőt nyelt, nyársat nyelt, hollót nyelt képletek. Fúrót nyelt am. bántja a lelkét, fúrja az oldalát valami; — nyársat nyelt azaz feszesen, büszkén tartja magát; — hollót nyelt, — az olyfajta emberre, kinek jó szeme, orra van megérezni valahol a zsákmányt, bitangot (holló a dögre), s ezt azután meglepve élni, míg benne tart. A holló különben is egyik rossz hírű madara közmondásainknak (Hollóhozta semmiházi! szm.).

Más szók majd régies, majdcsak vidékies használatuk által kölcsönöznek szokatlan hangot s újdonságot szólásainknak. Sikeresebb tanulság kedvéért nem árt ezekből bővebb példákat is látni.

') Gyöngyösi 1st. Mur. Vén.