Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

56

„Szemérmes diáknak hió a táskája, t. i. üres. Ne vess mindennel barátságot. ’) Fejére telt, a mit nem akart azaz teljesedett, ömlött, szakadt. Minden gyűjtőnek esik tékozlója. Képes, hogy kecske; mert rövid a farka. Ha képes, segélj rajtam. Nem képes erre magamat adnom (szm.), — a székelyben am. lehető, lehetséges. Forgott ember előre, hátra néz am. tapasztalt. Konkolyos szemmel néz am. izgágás, egyenetlenséget szitó. Szemről (v. szívről) esett neki t. i. szeme v. szive útját (v. ö. látás után mosolygás: ex aspectu amor). Nincs a víznek rakoncája t. i. a belébukástől óvó támasza, tartaléka. Sok kézen fordult meg, mint a kopasz garas t. i. melyről már minden lekopott. Jókor jösz, elkölt a szüret azaz elmúlt. Tudja a dörgést am. a járást, hivatalos vagy ilyés helyeken; ismeri a helyzetet, a célhoz jutás nyitját. Megjött, mint a fűzfa-sip (a fűzfa-szálról, mikor levedzésbe indulván tavaszkor, gyönge kérgét, kissé körül faggatva, megrepedés nélkül leadja sípnak, süviiltőnek). Ludas azaz részes valami csínyben. Higye a kurta! Kurta gondoljon véle! Nosza eb után kurta! - mind lenéző, kisebbítő jelentéssel. Átalán am. teremve vagy készülve rövid személy (törpe), vagy dolog, az erkölcsi rövidségnek is zamatjával a személyre nézve. (Minél kurtább, annál kutyább km.). „Kurta nemes : csekélylyel biró; kurta korcsma: a hol csak megszabott időben szabad italt mérni; kurta kutya: megvetett.“

Továbbá: Kéz éhez birt a jószág. Az ő házát sem forogja sok ember; mert felfogta a gyep. Egy férges diót sem adnék rajta. Nem adna ő azon egy tál káposztás húst (K-V.)

Nem ritkák a vidékies szóalakitások is, mint:

„Hadd homályogjon a hold, csak a nap tartson igazat. Sok hámot, jármot megárvitott már azaz sok lovat, ökröt elnyűtt. Latrot jámborit! (v. ö. szerecsent mos). Szép szónak szárnya nem szegik. Vess az ebnek, csórja farkát. Soha sem eszik egyest a hasával t. i. egyarányo- san, ahhoz mérsékelten. Nincs oly szakács, ki mindennek szája izént főzzön. Megyen az eleven, ha még a holt is mozog azaz mit-tegyen (mint: mettszek: mit-teszek? Pázm.). Hátra van még a nóta ugordója azaz ngróssa.

Gúnyos és játékos szólásokban kedvvel használják közmondásaink az andi, ondi, endi, di és zsi, vagy csak i képzős jelzőket, milyenek: ugrándi, nagy-kortyandi; oktondi (a székelyben: októ), tátondi; pökhendi, ebhendi; kapzsi, habzsi; ruhanyúzi, ugri. (Nevetik Lajosnak ugrándi vitézit. Toldi szereim.). Jó hozzá láttak az aldihoz t. i. az alfélhez. A szerencse ma feliilösdit, holnap levetősdit játszik. Nem diósdi már a játék (km.) azaz megvénültünk.

L Hihetőleg esak latinosság: ne euivis dexteram inieceris; ez meg a görögből (Plutarch.)