Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

5

kétszer kettő négynek, hanem számtalan más igazságoknak, mint mérleg a súlynak, kénytelen engedni. Ezért van, hogy a föld egyik felén bizton tudhatja mindenki : bizonyos tantételre milyen választ nyerne a másikon. Az emberek t. i. bármily korban s bármely világtájon. nevelésük különbsége mellett is legyőzhetlen szükségiség által vannak kényszerülve, hogy az egyetemes igazságokról összhangzóan érezzenek s Ítéljenek. Egy titkos belső mester sugalmaz ily egyenlőn bennünket; az eszközli, hogy adott esetekben, bármint fejezzük is ki magunkat, egyetértve gondolkodjunk s szóljunk.

S ez az „egy igazság“ a fejlettebb népek közmondásaiban, s eme „köz-igazságérzet“ az egymástól égalj, vallás, politikai helyzetek, nyelv és ezer ellenkező vélemények által elkülönzött fajoknál. — ezek fejtik meg közmondásaiknak, a felfogás és a kifejezési keret különbségei mellett is, számtalan eszmékben s tanokban megegyezését egyrészről, s másfelől egyszersmind a nép-psychologok legtöbbjeinek azon nézetét, mely szerint a közmondások család-registerét az őskori istenek, orákulumok, költők, látnokok, Szibillák és bölcsek nyilatkozatai- s velős mondataiból szeretik levezetni.

S igaz, hogy a mit a buzgó delphusi a triposzról lehangzani hallott; mit az ős látnokok s Szibillák köz- vagy magán ügyekben kinyilatkoztattak. varázserővel hatottak a népre; a költők és bölcsek mély értelmű mondatait, mint az istenekhez méltó aranyszavakat, a templomhomlokzatok-, szobrok- oszlopokra vésték. Hellas és Róma fejedelmei, fontos ügyekben kérdezve, nem ritkán költő- (vates) vagy valamely bölcs emlékmondatával válaszoltak. Kelet népei különösen gyönyörködtek a példázó szóban, a képletes, elmés, mély értelmű szólásokban. Fenmaradt emléke az arabok ily rövid szabású tanmüveinek, az általuk úgynevezett fűzött és füzetlen gyöngyöknek azaz összefüggő és független gnomáknak. Az ó-perzsák erkölcsi oktatásai ugyanily füzetlen emlékmondatokból álltak, hasonlók Cato s Muretus distickonaihoz s Owenus epigrammjailioz. Az ősidők bölcseletének azon maradványaiul tekinti a közmondásokat Aristoteles is, melyek velős rövidségük, ünnepélyes hangjuk, sokoldalú tanulságaik és kellemeik által, mint el nem évülhetett nemes érc, tárták fen magukat; míg a nem életre valókat elnyelte az idő.

Tudva végül az is, miként bölcseletének eredményét az ó-világ egyszerű, rövid mondatokban hinté a nép közé; s hogy az erkölcsi oktatás legrégibb előadási formája emlékmondatszerü. Bő nyomaira vezettek ezen ó-kori tanmondatoknak a közelebb századokban tett gyűjtések és hasonlítások, ') minélfogva a közmondás-gyűjteményeken

') Miiven pl. az „Eberhardus Tappius Lunensis: Germanicorum adagiorum cum latinie et graeeis collatorum centuriae septem. 1530.“ e. munka; csak a görög és latin