Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
58 elég lenne arra, hogy egy messze késő nemzedék kiolvassa belőle, mikép az angol nemzetnek egykor e hármon „kényelem, jólét, szabadság“ fordult meg élelmes jelleme; s hogy az kiválóan alkotmányos, tengerész, kereskedő, gépész nemzet vala. S épen igy az olaszból, hogy e nép nagy zenész, szobrász, festesz, építész, egy szóval, ,művész4 nép lehetett; de annál gyöngébb philosoplius és talán — katona is. Izland nyelve tele van havat, havazást festő szólásokkal. A hajdan oly harcias arab egy fogalomra sem bír annyi szóval, mint a „kardra, harcra.“ A kiholt sanskritban a „verekedés, viaskodás, háborúskodás“ fogalmakra alig akad szó; annál több a „tudás-, gondolkodás- s elmélkedésfélékre,“ lionnét Humbold Vilmos az ó-indus népnek nyugalmat, békét, elmélkedést kedvelő jellemére von s méltán következtetést. Szembeszökő, hogy fentebb már idézett dr. Körte épen az „inni“ ivás, ittas“ fogalmakról gyűjt egybe legtöbb szólást.1) Kevesbbé meglepő, hogy nálunk, a Tudom. Gyűjtemény egyik régibb füzetében 60 szó van a „verni, verés, verekedés“ fogalmakra összegyűjtve, melyeket legalább 20-szal lehetne még szaporítani. Ismert dolog t. i. hogy a boron s zenén kívül csak két ember kell még ahhoz nálunk, hogy a „verekedés“, népünk e mindennapi drámája, elébonyolodjék és a maga szokott summás módján leforogjon. Ha tehát ez a nyelv, — a nép összes eszméinek, gondolatainak, érzelmeinek s kedélymozzanatainak érzéki kinyomata: ny elvraű ve i t, s kivált közmondásait, szellemi s erkölcsi összes tartalmának s nemzeti jellemének megszólalásig, sőt megszólalóan hű arcképéül szükség tekintenünk. * * * De ne fűzzük odább a szót. Elég ennyi értekezésünk céljára, mely nem más, mint újra2) figyelmeztetni és éreztetni, hogy közmondásaink s népies szólásmódjaink bőven megérdemlik lélekbúváraink, történetíróink, régészeink és nyelvészeink ügyeimét s tanulmányozását. Mi, az utóbbiak álláspontjáról tekintve szét, mintegy elborítva érezzük magunkat azon sok és tanulságos mondani valóktól, melyek egy, valahára majd csak üllőre kerülő magyar phraseologiának ') „Sprichwörtliche redensarten der deutschen zech- u. sauf-briider“ cim alatt, „in absteigender Ordnung zum schlimmeren“ 142 poharazási frázist halmoz fel, hol a két utolsót (Er ist unter’m tische. Man hat ihn begraben) e szavakkal rekeszti be: „Nun schnarcht er im rennsteine und meint: er liege im federbette; vom dache trauft’s ihm in’s maul, aber er will keinen schnapps mehr? . 2) Epen 42-ik éve telik annak, midőn magy. akadémiai felolvasásunkban, 1847. aug. 27-én ezen kérdésre már rámutattunk.
