Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
59 körébe s javára szolgálnának. A mi időnk azonban eljárván, annál nyugodtabban hagyjuk ezt más avatott kezekre, mert maholnap minden elő lesz arra kés/itve, hogy elvégre a nyelv-anya^ gyűjtésének kevesebbet, s magának a nyelvnek, a feldolgozott, konstruált anyagnak, több erőt szentelhessünk. S ezen célra nem tudnánk elsőbbet, mint köz m o n- dásaink- és szólásmódjainknak az életből s könyvekből kitelhetőn teljes összegyűjtését s phrasis-tanunk és tárunk számára feldol- gozgatását. Különös, hogy aránylag oly károsan kevés nyelvtudósunk foglalkozik ma ezen, nagyon is ránk érett feladattal. Közmondásaink- és szólásmódjainkról az imént jelzett célra tüzetesebben csak alig esik szó.1) Pedig mennyi erőt, mennyi sajátos zamatot, kellemet kölcsö') Nem puszta gyűjtésűket értjük, noha ez az elsőbb és szintén becses munka. A Kis-Viezay gyűjtéséhez (Selectiora Adagia latino-hungariea. Bartphae, 1718.) csatolt Chladenius-fele előszó alig jöhetvén számba, Kovács Pál nálunk az első, ki „Magy. példa- és közmondások (Győr, 1794.1 negyedfél ezer közmondást számláló gyűjteményében, Botterd. Házmán nyomán értelmezést ad a „közmondásról,“ s az egyeseket magyarázatokkal, anekdotákkal stb. világítja meg. — Becses magyarázatokkal kisér számos közmondást és szólásmódot Szirmay Antal is „llung. in Parabolis (Budáé, 1804.1,“ a nemzet történeti életével, szokásaival, mondásalakjaival is összekötvén már az egyes közmondásokat — Dugonics András „Magyar példabeszédek és jeles mondások (Szeged, 1820. I—II.) szintén számos történeti s nyelvészeti jegyzetekkel él, melyek azonban nem mindenkor megbízhatók. 0 utána, ezeket iró, 27 óv múlva szólott hozzá a közmondások és példabeszédek természetóhöz s a bennök rejlő fontos és sokszerű elemekhez (Magy. akadém. Értesítő. 1847.); s három évvel utóbb Ballagj Mór „Magy. példabeszédek gyűjteményében (I—II. Szarvas, 1850.1,“ több mint nyolcezerre menő szólást közölvéu egyszersmind abban. Legnagyobb érdemmel végre Erdélyi János, ki a Kisf.-Társ. megbízásából szerkesztett s kerek szám 9000 közmond. és közszólásmódot tartalmazó „Magyar közmondások könyve (Pest, 1851.1“ c. munkájához becses fejtegetését, csatolva, közmondásaink tudományos irodalmának ő veti nálunk első alapját. — A nevezetteken kívül, egyszerűen csak gyűjtéseikkel szereztek érdemet: Deesi Csimor János „Libellus Adagiorum latino-hungaricorum (Bártfa, 1583.1 c. munkájával, mely legelső lévén o nemben, a magyar közmondások irodalmát ő nyitja meg. — Erkölestanitói végből adta később Beniczky Péter a maga „Bhythmusait“ azaz 250 rimes szakba öltöztetett példabeszédeit (Nagyszombat, 1664.). Fentebb már idézett Kis-Viczay Péter a magyarnál jóval több görög és latin eredetű proverbiummal s ezek fordításával, a tauuló-ifjuság részére jelent meg. Önálló gyüjte- ményke a Noszkó Alajos „Virág szótára“ is (Pest, 1791.) — Végre, vannak számosabb oly gyűjtők, kik csak egyéb munkáikhoz toldva közölnek több-kevesebb közmondást. így : Szenezi Molnár Albert, Dictionariumában (Nürnberg, 1604.); Wagner Ferenc „Phraseologiájában“ (Nagyszombat, 1750.); Rajnis József „Kalauzában“ (Pozsony, 1781.;) Faludi Feren c „Költemónyes maradványaihoz“ csatolva, (Pozsony, 1787.;) Molnár Ferenc „Magyar Kátéjában.“ (Bécs, 1789.); Baróti Szabó Dávid a „Magyarság virágaiban“ (Komárom, 1803.); Czuczor-Fogarasi „Szótáruk“ (Budapest, 1874.;) és Szarvas Gábor „Magyar Nyelvőre“ 1872. óta, azon különös érdemmel, hogy jobbadán a vidékek szerint csoportosítva veszi és adja a közmondásokat s szólásmódokat, és hogy egykét kötetében már az egyes szólások phraseologiai értékéhez is hozzá szól.
