Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

53

k u a re, k uh arc, melyek mind szerkesztett szóknak látszanak, s előtagjukban találkozni egyszersmind kuhi-val: kuliin hagyni v. kuhiban hagyni (szj.), t. i. épen azt a megszégyenítő felsülést jelenti ez is, melyet kudarc (Nyr. VII. 414.). Dugonics szerint az alföldségen kuvarc am. a kuvasz oldalain, farkán összecsomósodott szőr, kócpamat; honnét „kuvarcot vallani“ nála: csúffá lenni.

Kuhit mondani (szm.) MA.-nál: herbam porrigere, manus dare. Mindkettő a maga-megadásának jelve lévén, szerinte am. magát megadni, legyőzöttnek nyilvánítani. így: Mondj kuhit: add meg s húzd meg magad; kuhit kapott: bizalmában rászedődött, felsült. Kriza följegyzéseiben: kuhit mondani — Erdélyben am. megvetéssel mondani le valakiről.

Mai: Csak a part maiját turbokolja! (km. Pázm. P.), — másképen maly, összetéve part-mai (a part maija), szokottabban pádul aly (néhutt padi an, sőt pan dal is). Az érdekesb viszontagságu szók egyike. Szabó D. Kszt.-ban: a patakpartnak viz által kivájt ürege; vagy sírgödör oldalán a koporsó számára beásott üreg. A part maiját turbokolják, azaz vizét zurbolják, gíibűlik, bugykázzák a halászók a bugykafával (Borsodb.) vagyis hosszuszárú köpülőrudfélével, hogy a part maijába (üregébe, mellébe v. ö. mál-bőr, róka-mái, sár-mály: sármány, sárgabegyű) vonult halakat onnét ki- és a hállóba zavarják. — Eléfordul végre: kaszamái, kaparnál s am. a kasza-, kapanyél által esett törés a kéz belsején, a tenyéren.

Ősz, mint a galamb (szm.). Itt csak a hasonlítottak viszonya kapja meg a figyelmet. Alkalmasint történeti magyarázata lesz. T. i. szerintünk a thessali tájnyelvből — ki tudja, hányad kézen — származhatott át hozzánk, hol mimig galambot és aggnöt jelentett egyszersmind. S a galambnak s ősz-nőnek e találkozása hozhatta magával azt a mondát is, hogy a dodonai berekben galambok jósoltak.

Pereszlén: Fürge mint a pereszlén (szm.), — am. pergető (perge- tyft), karikaféle súly az orsó alján, hogy jobban peregjen.

Pribék: „Erő s pribék ellen nincs pecsétes-levél (km.).“ MA.-nál: transfuga, szökevény. Gyarmatin Sám. szerint hit hagy ót, az izlámra áttértet is jelent. Betű szerint bri-beg am. flam-uram, a hogy a török a vallására tért keresztényt nevezte. S az ilyenre a török időkben nem igen mert a keresztény bíró „pecsétes-levelet,“ idézőt küldeni.

Räsa: „Szoknyája rása, köténye tafota (km.).“ Kreszner. Sztban: tela rasa, félvászon; a németben: rasch, gyapotkelme. Ismeri már Szir- may Antal is, s szerinte ritkás szálú, durvább, olcsóbb-féle gyapjúszövet. Itt, mint a tafota ellentéte, gúnynyal alkalmazva.

Retez: „Csak retezt vet pattantyúja (km. Pázm.).“ Zárféle tolóvas v. fa az ajtón azaz rekesz. De az idézett km. valamint a székelyben is: reteszt vetett a puska am. csütörtököt, esettet mondott, nem