Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
szaporodik a bűn (km.)“ s aztán, hogy „a sok törvénytől magát az igazságot nem látni meg (km.).“ Azért inkább a maga józan eszétől kérve tanácsot, maga szab magának s háznépének törvényt, melyek, mint pl. „Adós, fizess! Szegődött bér, osztott konc. Akár lopjon, akár a zsákot tartsa, egy tolvajság! A bűn, ha sokan követik is el, nem lesz kisebb (km.)“ rövid emlékmondatokba foglalva s köz-szójáratossá válva, erősebben köteleznek, mint a hosszú előbeszédü, sokszavú törvények. Eme, nyelvében s szivében gyökerező házi törvényein s a maga igazságérzetén építve, nem tartózkodik a bírót is figyelmeztetni, hogy „ha bíróvá lett, félre a komasággal! (km.) Sőt rátapint még lelkiismeretére is, szivére kötvén: „ne pártolja a görbe (azaz felé hajló) kezűt az igazság rovására;“ és hogy: „ne hagyjon aranyirt kenni a kezére (km.)“ ; mert „ebül gyűlt szerdéknek ebül kell elveszni (km.).“ A család, háztartás és társadalmi élet viszonyaiba még sűrűbben beavatkozik. Sok szava van a házi-gazdához s gazdasz- szonylioz. „Gazda szeme hizlalja — u. m. — a jószágot;“ és; „henyélő gazdának álmos a bérese;“ s végre „nincs annál jobb ganéj, melyet csizmáján visz földjére a gazda.“ Megrója a visszás háztartást, ha netalán „fejér a ház, s fekete kenyere;“ s figyelmeztet, hogy „a ki nyáron nem gyűjt, télen keveset fűt.“ Gondja van továbbá a nevelésre, s megmondja az apának: „a mint János fújja, Jánoska úgy ropja;“ és azért: „addig hajtsd a fát, mig vessző!“ A társadalmi élet iránt szint ily bőbeszédű. Nem könnyen találni oly osztályt, hivatalos állást, üzletet stb. mely figyelmét ki tudta volna kerülni, hol azután a szokások, ferdeségek, nyílt vagy titkos gyarlóságok körül nagyon is szemfüles és elevenig járó. Többi között kényes célzással jegyzi meg pl. az orvosról: „nem jó orvost örökössé tenni;“ a molnárokról: „ha mind felkötnék, a ki közöttük lisztlopó, kiveszne a mesterség;“ a takácsokról, hogy „három takács egy ember;“ s a kántorról: „jó dúdoló, jó köppentő (cantores amant liquores). Ily erősen ostorozza a vámos gorombaságát, a borbélylegény kevélységét, a boltos ácsorgását, kefekötő iszákosságát és számos egyebeket, nem felejtvén még azt is megjegyezni, hogy „varga, tót meg hóhér szégyenli a nevét.“ Igen szó-kimondó továbbá a nőkkel szemben is; mert mig elismeri, hogy „jó asszony a ház koronája;“ másfelől igen int: „megódd magad szakállas (férfias) asszonytól.“ És sok egyenes észre vele is akad róluk; ilyen, hogy: „három asszony egy vásár;“ sőt még hogy: „asz- szonyfán!) is elkél a bor.“ Hanem minden ilyen fajta nyilatkozataiban is becsületes, jóakaró, soha sem üres fecsegő. Sokat el lehet hát ’) Szójátékkal, Asszonyfa falu Veszprém vm.
