Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
23 mészetesen, más-más népi felfogás szerint szerepel.J) Nálunk sutton ülő, ásitozó, vagy a tüzelőn lientergő, hamuval szennyezett leány, fiú s néha felnőtt ember; ki azonban, ha úgy fordul, eléáll s csudadolgokat mivelhet. De a közmondásban élhetetlen renyhét, szennyest jelent. Némileg hasonló mondái alak borsszem Jankó, a mondákban s a közmondásban is törpe, de igen erős emberkét jelent, ki furfangjaival és erejével hat környezetére s foly be a mondás cselekvénybe. Hívják babszem Jankónak is. — Rokon vele a makknyi mak-ember, — oly kicsiny mint egy makk; de rendkívül erős. A boszuló Nemezist képviseli, s azért néha az óriásénál is nagyobb a hatalma. Ritkább vidéken,* 2) de itt aztán főszereplőképen jelenik meg a nép mondáiban a vadhuszár azaz sokat tapasztalt, „bűbájosságokba, csudás mesterségekbe“ avatott, kiszolgált katona. Azt tartja róla a monda, hogy meg tudja fejni a bakot, sőt a kútágast is; és hogy rendszerint fösvény s gonosz gazdákhoz szegődik szolgának, kiket többi csínyei közt — épen parancsaiknak egészen betűszerinti teljesítése által tesz tönkre, mint a német eulenspiegel s az oláh bak a la. Közmondásaink inkább a csudás vitézkedéséről regélő „Hári Jánosokat“ értik a „vadhuszár“ néven. Egyik legősibb alakja népmondáinknak a tátos (v. táltos). Közmondásaink : „tátos volt az apja“ ; és: „tüzet okád, mint a tátos,“ — mint embert és lovat ismerik a tátost. Hagyományos hit, miként őseink, pogány korszakukban, papjaikat nevezték igy. A hol régi irataink szólani kezdenek a tátosokról, ott csak bölcs, varázsló (mágus, prae- stigiator) néven emlitvék. A népmondákban, mint karácsony éjén csodásán s fogakkal született, bűbájos erejű s tetszésszerinti alakot ölthető ember vagy állat, s különösen mint ló, jelenik meg. A tátos ember rendszerint komoly, gondolkodó, sok titkokat tudó, s kalandos természetű, kit semmi fegyver nem fog; tudja, hol van kincs elásva, de melyhez nem szabad nyúlnia. A lóról pedig a nép is, közmondás is („gebéből lesz a tátos“) azt tartja, hogy szemeteli élődő, sovány, borzas, horgaslábú csikóból, vagy kancából válik, ha a tátos ember kezére kerül. Egy székely mesében3) Mirkó királyfi aranyszőrű ménesből, titkos tanács után, épen a legkócosabb, horgaslábu kancát választá ki paripának, hogy szerencsét próbáljon majd rajta. Tátos volt. S megszólalván, mielőtt útnak indulnának, egy-egy köböl árpát és kölest, s aztán ezekre félvéka tüzes parázst kívánt abrak gyanánt, mire ') Maga a hamupipőke v. hamu epelyhe (néhutt: pepejke'' hybridus alkotás a magyar hamu és a szerb pepeo, illetőleg a szlovén pepel: hamu-ból. (Nyr. X.) 2) Erdélyi János tanúskodásaként — ki után a „vadhuszárról“ az itt közlöttet tudjuk — Ung megyében is regélnek róla. 3) Krizánál.
