Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
17 lejtenek. Népünk e hallétjét szintén dal és különféle taglejtés kiséri. Szintere ugyancsak a magyar felvidék. A pünkösdi királyság más valami. Ehhez, a hol dívik, a falusi serdülő ifjúság királyt és királynét — többnyire csak királynét — választ a maga köréből, ki aztán fölékesítve s koszorúzva jár kíséretével pünkösd hétfőn házról házra, s verset mondva, ajándékokat szed. A királyság csak ezen egy nap tart. „Rövid, mint a pünkösdi királyság (km.).“ Valamelyes jelentékkel biró, ünnepies népszokás még az öntöz- ködés meg a mátkatál. Amaz, a dunántúli részeket kivéve, az ország minden magyar vidékén, és nem csak a népnél, hanem, módjával, a műveltebb osztályiaknál is dívik. — A mátka-tálat, süteményekkel megrakva, karácsony vagy husvét másod napján pór leány küldi a legénynek, kihez vonzalma leginkább vezeti. A küldemény elfogadása arra jogosítja fel azután a küldőt, hogy a legényt ő, s viszont a legény is őt „mátkának“ szólíthassa. „Az sem volt mátkatál! (km.) am. őt sem zsákkal ijesztették.“ A nép fiaiból kerülnek ki végre a sz. Gergely vitézei azaz gyenge vitézkék. Ez már félig-meddig játékba menő vállalata itt-ott az iskolás fiúknak, kik sz. Gergely napján (marc. 12.) katonaformának öltözve, kardosán, szalagos süvegben s zászló alatt járják be a falut, s énekkel s rigmusokkal gyermekeket toborzanak az iskolába. Nem érdektelenek továbbá népünk gyermekeinek számos erőfejtő játékai között is némelyek, részint hogy a régibb múltból származnak, részint mert jobbadán harcias jelleggel bírnak. Ilyen a leventás (levente, pugil), a tiszamelléki fiák katonásdi ököl-harca, melyben a győztes bél-levente nevet nyer.1) — Hasonló ehhez a tiírkölösdi2) — bizonyos mérkőző, össze-összecsapó, félig komoly játék, szintén a tiszamenti fiatalságnál. — A budázás, telhető hegyesre faragott karócskáknak sűrű agyagsárba sujtogatása, melyet többen vetélkedve űznek, míglen végre azé a diadal, a ki budafáját (budáz-káróját) legmélyebbre vágta. Neve ázsiai eredetre vall, hol a törökben, tatárban, csu- vasban vannak meg ág, faág jelentésű rokonai. — Végre a harcias dobások gyakorlásához szolgálhat a mancsozás, némely vidék serdülő fiatalságának. A játék, mancs csal vagyis fagolyóval laptázás, oly módon, hogy az ütő-bot nem kézből, hanem fent a levegőben, a mancs után dobva találja és üsse ezt el mentői távolabbra. Számos izomedző s egyúttal bátorságot s hajlékony fürgeséget ápoló játékokat ismer még népünk fiatalsága; tud cigánykereket hányni; tótágast állani: ') Szirmay: Pag. 88. 2) Türkölődzés különben csak a szarvukkal öklelődző tulkok, bikák, kosok mérkőzésére van használva nyelvünkben. A tiirkölüsdi játékról szintén Szirmay szól (.9. 1.). 3
