Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

11

Népünk ajkain a rege nem ritkán verses alakot ölt, s benne olykor az egyszerű bonyolítás szint’ oly mesteri mint merész megoldást nyer. Egyik ritka bátorságé példa erre: „A szerető édes anyja eltiltja házától a legényt; de ez mégis

Jár a leány háza körül,

Míg ott marad halva;

Oda megy az édesanyja,

Költi, de nem hallja.

Kelj fel, kelj fel, édes fiam,

Borulj a nyakamba;

Gesztenyeszín sárga haja Vállára van fagyva . . .

Ezután édesapja megyen oda; oda megyen leánytestvére is, — költik, költik ezek is, de nem hallja, mivel meg van halva. Utoljára azonban:

Oda megyen kedvese is,

Költi, — de meghallja:

Kelj fel, kelj fel édes szivem,

Borulj karjaimra.

S fel is kel a halott legény,

— S borúi karjaira . . .

A régiek hitmondáiban is találunk valami hasonlót. Szép a Narcissus regéje, ki hozzá egészen hasonló ikertestvérébe szeret; hanem ezt a halál elragadja tőle. Narcissus hát abban keresi vigaszát, hogy a maga saját arcát, elvesztett kedvese hű mását, nézdeli a forrás tükrében, míg végre megszakad a szíve, s fejér narciss-virággá változik át. . . . Venus, a Mars által megölt szép Adónist anemone- virággá varázsolva költi uj életre ... De mindkettőnél több az, a mi idézett népregénkben történik. Emitt Narciss és Adónis mint virágok kelnek uj életre: regénkben maga, a legény éled fel; amott istennő cselekszik: itt csak egy halandó kedvesnek szerelme melegít. A Narciss és Adónis megéledése csupán átváltozás: a megfagyott szeretőé — feltámadás.

Legvégül a népdalt lássuk még közmondásaink rokonságában. A közmondás ennél is szélesebb eszmekört kerít be, a mennyiben - mondhatni — a nép szellemi s erkölcsi életének összes meghittebb mozzanatait magába öleli; mig a dal inkább csak kedélyvilágának jeleneteit, — noha itt azután szive minden dobbanását, szárnyakra kelt eszméinek s képzőimének fűről fára lebbenését, s mindezeknek együtt sürgő-forgó tarkaságát szövi egy tündérjátékba.

De azért a népdalnak is esik a közmondással találkozása; nem mintha a közmondás járna kölcsönért a dalhoz, hanem ez vesz inkább amattól át sokszor. így, mikor szegény szegényt vesz feleségül, azt jegyzi meg róla a közmondás: ,.egy szegényből kettő;“ aztán pedig utána a dal is: