Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

„Egy koldusból kettő,“

Végre több is válhat; így hát én fejemre Sok búbánat szállhat.

Van azonban úgy is, hogy a közmondásban bukkanunk egy-egy dal- töredékre. Ilyen : kiverte szemét az ág, — a népdalban:

Hej! míg a szememet Ki nem verte az ág:

Hej! nem is így Forgott a világ.

Közös vonásuk továbbá, hogy a mint valamely érdekes esetet nyelvre kap és forgat a közmondás: épen oly hamar készül meg a hasonlóra népköreinkben a kidanolás. Végre, mind a kettő szeret napkeletnek fordúlni; szereti az erdőt, tüzet, dombot, kerek udvart. Szóval, egy a családi házuk, születések, nyelvük. A közmondás éltes, de kedélyes, humoros bölcs; a népdal csendes, de mély érzésű, lobogó tüzű, keleti ragyogást! ifjabb testvére. Ismeretes a felülmúlhatatlan:

„Nem anyától lettél,

Rózsafán termettéi.

Piros pünkösd napján

Hajnalban születtél . . . (Népd.)

a ,szépség* keleties kultuszának párját ritkító példája. Mi ehhez a kápráztató képhez mérve a szépség istennőjének, a régielv Aphroditéjének születése! A tenger habjából kél elé ... s ez az egész, nem több !

Szembeszökő végül a dal és közmondás alaki hajlamaiknak is rokonsága, melynél fogva a közmondás gyakran nem csak a merész képletek, hanem a rliythmus, alliteratio, sőt a rímek iránti előszeretetével már egész a verses alkotásig megy el. De ezen tulajdonáról majd alább részletesen.

VII. A közmondás tehát a mondottak szerint az a törzsrokon, melynek családi vonásaiból a nép majd minden többi nyelvműve bír kölcsönös vonást és melynek éléstárába valamennyi eljár táplálkozni. S ez egészen természetes, — mikor tele van szellemmel, kedélyes jóakarattal, tele elmeéllel s mély érzéssel mindabban, mi az embert mint embert illetheti. Mindig kész, mindig jót akaró érdeklődéssel beléártja magát mindenki dolgába, nyelvére vesz mindent, a mi illő vagy nem illő, jogos vagy jogtalan, s azért hű, igaz tükre is a társadalmi életforgalomnak. Egész kincsét őrzi a nagy természetből, a történelemből s az emberi jellemből merített tapasztalatok- s tanulságoknak s a szilárd életelveknek, a mennyiben az égalji, történeti, nemzeti s személyes viszonyok megannyi kútfejei keletkezésének. Mint az ős szellemvilág visszhangja szól mindezekben a föld minden népei