Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
8 A Margit legendában is elég gyakran fordul elő, ilyenek: teennöm 64. leehetne, elmeenne 56. veegged 77. meegyünk 73. meengbe meenees 59. zeerte, zeerent 59—60. eeleegeeth (elégít.) Peer-c.-bol is lássunk néhány példát: dee 6. hélee 25. lee 8. A Sándor c. alakjai: veessee 2325. veessetők 24 l/s, haad lássam 2428. veelee 2437.: haad (hadjad) 243. veeteek 243. keell (kell) 2715. stb. stb. (Nytud. Közi. 15.) Budenz (M. U. Sz. 13. 1.) a kezd. igét régibb kezed v. készed-ből magyarázza, melynek a fin. käge-=fiuere, currere felel meg. így a magyar kezdeni igének etymonja a következő, a tő kéj-; z-sz- és d-frequ képzőkkel képezve. Vetee 226. 619. mondaa 8i3. és megjegyzee 931. Az elbeszélő múltat hosszú e-vel csak e két példában találtam, hosszú á-val pedig csak egyszer. Más codexekben ily példákat igen bőviben találunk. így az Érdy c.-ben: vetee 8520. stb. kezdee 1913. meree 19218. nevezee 40131. ezzee 51018. zerzee 1403. keree 43418. hallaa 3832. oeletee 225.34. meg- aeadaa, felserkenee 43613. stb. stb. Jordánszky c.-ből hasonlók: nevezee 10. zerzee 13. gelheztetee (helyeztető) 13. leree 172. olee 212. veree 311. meree 319. stb. stb. Ezekből látjuk, hogy az Erdy és Jordánszky c.-ek a hosszú hangzók megjelölésére sokkal nagyobb gondot fordítanak, mint codexttnk. Egbee 2027. Itt a bee (be) (Ezen bee alakjai: belé, bé is ma be) eredeti bele-ből rövidült alak a bele-nek alakját pedig a régi bél szó képezi (a HB-ben még bele: világhete, uruzagbele,) mely ezen alakjában codexünkben elő is fordul Ilyenek : bel tervit 1517. bél boczattamuala 232. stb. stb. melyekben az é már eredetileg hosszú Nyör XIV. 250. Nekeem. A-nek-alaknak a rokonnyelvekben megfelel n’eik, n’eika, n’eiga a lappban=recta ad; lp F. n’eig, iveiga. Budenz a következőkép magyarázza. Minthogy a 3-ik személy neki (neké) eredeti személyragozott alakja neki-je (többese: nekik = nekiök = nekijök) ezen neki végső Fjében azon-e (mélyhanga á) viszonyragnak változata van. melyet a magyarban egyéb lativ-féle helyadverbiumok v. névutók is feltüntetnek (milyenek pl. a mellé, belé, elé, mögé s felé) vagyis neki e. h. neké. Mint névutónak ennek a neki-, neké-nek kopott alakja: nek (húznék, kőnek). A mi a nekeem alak hosszú e-jét illeti nem egyéb tehát, mint a neké- az első személyi-m raggal nekém. Emee 263. és eeme 4>. E szót, noha két különböző alakban jelenik meg, egyszerre tárgyalom, mivel mindkettőnek egy a jelentése t. i. a latin „ecce“ = a mai: ime (im ez) s mert mindegyike csak egyetlen egyszer fordul elő ily alakban. Az alak eredetét illetőleg nyilvánvaló, hogy a nyomatékositó im! mely egyszersmind bizonyos mutatást is kifejez. Közös töve van az émik = vigilat igével, mely előfordul imik, ímetten émetten = im wachem zustande, alakban. Ezen ém, ím-ből, mely világosságot, látnivalóságot jelent, magyarázhatjuk a mutatva nyomatékositó im (im)-et, mely tulajdonkép = látnivaló ez-vel. Az
