Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887

Tartalomjegyzék

20

Zepp (szép) 717. megfelel neki az ugor sümb—(söbü) melyben az -m assim. után a hosszú -p a hangzó hosszúságát jelzi, melyre példát alább hozunk fel. M.U.Sz.

Fellel 9i4. 367. Az ugor *pölgü tőből frequ. képzővel alkotva, melyben a középső hangcsoport assimilálódott. Előfordul ily alakban a Weszprémi c.-ben 24. Nyőr. IX. 98. lap.

Azzokot (azokat) 1425. és ezzek 2321. Az ugor alapnyelvben a távolra mutató névmásnak megfelel egy mélyhangu í«-(=to, tu) a közeire mutató ez-nek pedig magashangu /i/-(=te, tő), a magyarban a dentalis a szó elejéről elkopott s igy maradt to és a- o- (az, ott, oda) meg te, e, i (ez itt, ide). A kettős vagyis hosszú mássalhangzóra a rokonnyelvekben semmi adatot sem találván azt dialectusi sajátságnak kell tulajdonítanunk mint sok egyéb ily alakot.

Eppeijt (épít) 1413. Ezen alak feltünteti a mai épít-nek eredeti a rokonnyelvekben megfelelő alakját ; az épe eredeti éppé tő e. h. élpe— vog. alpi, oszt. elpíi M.U.Sz.

Czappasokual (csapásokkal) 25]4. A magy. csapni (er. csappni) igének megfelel a finn táppá — lp. euoppe, ziirj capki.

Juttanak (jutának). A magyar jut a régi johtat-bél (jo/tat) keletkezett, melynek jutat felel meg. A jut-ige legközelebb jupt, jóit-ból lett, melynek szorosan megfelel a vog. osztj. jóit—(=kommen ankommen); — ugor jug- és -t moment képző. — Hasonló keletkezésű a futt 189. ugor png-, mely haladó mozgást jelent, melyhez szintén -t mom. képző járul.

Ilassonlana 6321. Az ugor *bdb< felel meg, liasonl-ik, hason a *has- ige mom. alakjának vehetjük. A hosszú mássalhangzóra nézve v. ö. ikesserií fin. Kaikéra. M.U.Sz.

Zepphetik (seblied) 241%. közel áll a fin. hempeä (weich, weichlich, empfindsam) e. li. hembedä, a comparativusi mb: bb .erősülve pp. a -h denom. képző, mely deverbalis képzőkkel társulva szokott előfordulni a seó-nek ugor alakja sSmbö. M.U.Sz.

Kysseb (kisebb) 341. kölcsönzött szó, eredetileg csuvasz kizin: kevés, a csuvas kölcsönzések mellett föl kell tételezni egy létezett kicilc a végső -k elkopásával egy Idei alakot, melyből a magyar kicsi keletkezett. E kid középső mássalhangzója okvetetlenül hosszú volt, jakut- ban teljesebb alakja: kuccugni (v. ö. csuvas picéik és picik.) Minthogy a csuvasban csak kemény mássalhangzó ejthető hosszan, ennélfogva a lágyulásnak és rövidülésnek is meg kellett történnie. E megvolt hosszú mássalhangzó a kisebb eredeti kiccebb-ben maradt főn. Nyőr. IX. 99—100.

Massod 37io. képzett szó azon ugor gyökből, mely megvan a fin. muu s a magyar ma, most alakokban. Képzése az [os, [es végű mellék-