Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
124 egy kerékkel többjük van! A mely lelkes, figyelmes nevelő netalán azon aggódnék hát, hogy növendékében határozott temperamentumot fölismerni nem képes, inkább örüljön: mivel itt a vérmérsékek akár a természet, vagy nevelés, akár más belső, vagy külső viszonyok utján, bizonyos fokban, máris vegyiilvék, minélfogva munkája félig meg van téve. És viszont a másik nevelőnek, ki az egyik vagy másik, magát világosan kibélyegző temperamentumot állapíthatja meg növendékében, nehéz feladata még többé-kevesbbé hátra van. Minden vérmérséknek meglővén a maga fény- és árny-oldalai, vegyitésök általán véve azon fordul meg, hogy az árnyoldalakat megszüntetni, a fény-oldalakat pedig más temperamentum jó vonásaival módosítani, kiegészíteni, tökéletesíteni igyekezzünk. A vérmes mérséklőre pl. józanitással, az epés cholerikusra lehűtéssel, a méla vérmér- sékűre melegítéssel, a vizvérü phlegmatikusra lelkesítéssel kell első sorban hatnunk. Fontos továbbá, hogy mindenekelőtt tisztába jőjüuk az iránt: a fölismert vérmérsék veleszületett sajátja-e a gyermeknek, vagy a viszonyok, helyzetek által lön előidézve, mely esetben a szülő s nevelő nem, — csak az orvosi megfigyelés nyújthat a kérdéses célra segélyt és fölvilágositást. így. a gyermek méla, sötét kedélyzetét legtöbb esetben annak beteges (talán görvélyes stb.) állapotából származtathatni le; míg másfelől talán a külső helyzetek fejthetik azt meg. Igen természetesnek fogjuk pl. találni, ha a szegénység, nagy nélkülözések, vagy a szülők kemény elbánása alatt szenvedő gyermek nem a vidor vérmesség, hanem inkább a méla kedvetlenség, önmagába sülye- dés tüneteit fogja magán viselni. XIII. A vérmérsék vegyítése- azaz javításában nem egy mód és eszköz szolgálhat a nevelő kezére, ha azokat megérteni s tapintattal s türelemmel fölhasználni tudja. Legelőbb is a táplálkozásmód érdemel itt figyelmet. Mert hogy a vérmes mérséklőben a hevítő italok, sok liús-eledel stb. még vérmesebb tüneteket idézhetnek föl s e vérmérsék sok gyarlóságait csak fokozhatják; s viszont, az izgató élvezetektől való tartózkodás, a hátrányos tulajdonokat mérsékelve, a jóban fogja őt gyarapítliatni, magától érthető. És igy áll a dolog a többi vérmérsékre nézve is. Ha a phlegmatikus gyermeket, kiből — tudni való — gondos vezetés mellett jó és szerencsés ember válhatnék, elhanyagoltuk; ha phlegmáját henye- séggé, szívtelen érzéketlenséggé, a szél» s hasznos ismeretek és minden fejlődés iránt közönyössé engedtük fajulni, úgy, hogy ez már nem is phlegma többé, hanem kész lelki betegség: kérdezzük csak a tapasztalt természettudósokat, s megmondják, hogy emez egészségtelen lelki hangulatot a sok növéuyfélével, zsíros, tésztás-eledellel táplálkozás egyik, a mi nagyban elősegélli. S ha ehhez még a sok alvás, kényelem, henyélés, gyakori vérvesztés, nyirkos levegő, az első életszükségekben
