Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
122 Az ily sötét kedélyzetü gyermek, igazában véve, nem is gyermek, mint inkább valami korán elérett, poshadt gyümölcs. Egész nap csöngeti a fejét, s mindarra, mi körülte történik, jó, ha vállat vonít. Még ajkait is, mintha le volnának ragasztva, csak nehezen nyitja szóra. Míg a sangvinikus mindent verofényben és rózsaszínben lát; ő mindent aggasztó sötétben. Örökös önvédelmi harcban áll a reá talán nem is figyelő környezettel; mert a mi közelében történik, abban mind fenyegetve látja nyugalmát, vagyonát, személyét. Testvéreinek és egykorúinak vidámsága s hangos örömei, mintha csak mind az ő zaklatására volnának számítva! Röviden összefoglalva: a kedvetlenség, gyanakodás, tépelődés, irigység, csüggeteg levertség, a magány szeretete; halvány arc, előre hajlott nyak, bágyadt tekintet, ideges ingerlékenység; s másfelől: komoly gondolkodás, türelem, a sorsában való megnyugvás teszik a méla vérmérsékünek főbb vonásait, melyekből láthatni, mily szerencse a családra s az iskolára nézve, hogy a tisztán méla, fekete epéjű gyermek aránylag oly ritka. A könyörűleten kiviil, igazán, alig lehet egyéb, mi a nevelő oktatót, sőt a szülőt magát is az ily gyermekhöz vonzaná, ki minden környezőiben csak kínzóit s keseritőit tudja látni. Itt érvényesítheti aztán a nevelő s oktató hivatásának összes erényeit, s kivált szeretetét és kipusztíthatatlan türelmét. Legfontosabb, hogy őszinte részvéttel s bölcs és kíméletes elbánással mindenekelőtt azon meggyőződésre vezessük az ily boldogtalant, hogy épen nincs terhűnkre, sőt hogy szeretjük őt. Majdnem ez az egyedüli, a mit siikeres vezetésének érdekében tehetünk. De szerete- tiinket valóban éreznünk és éreztetnünk is kell vele, a mi nem lesz nehéz, ha fanyar izetlenkedéseit, nyers és gyakran sértő gyanúsításait nem erkölcsisége, hanem csakis vérmérséke szempontjából Ítéljük meg. Tréfából sem szabad őt bármiben rászednünk, ki tréfát nem ismerve mindent komoly oldaláról tekint. Minden kedélyes enyelgésiinkkel csak bizalmát tehetnék kockára. Bírván bizodalmát, leglényegesebb feladata lesz elbánásunknak, hogy módjával, de folytonos foglalkozásban tartva, elvonjuk őt sötét gondolataitól. Hogyha a nevelő jóakaratával eszélyt s tapintatot is ért összekötni: a méla ifjúnak erkölcsi komolyságát, magányszeretetét s több más vonásait arra fordíthatja, hogy fölismertetvén az elmerengő, beteg lelkűvel a tétlenség hátrányait, az állandó foglalkozásra s munkaszeretetre hangolja, s a társadalomra nézve is hasznos, rendszerető, lelkiismeretes polgárrá fejleszsze őt. XI. A négy fő vérmérséknek csak vázolt ismertetéséből is látni már t. h! mily áldott müve az Alkotónak, hogy azok egész tisztán soha, hanem csak többé-kevesbbé vegyül ve fordulnak elé; és hogy e vegyülésük árnyalatai s fokozatai is nemcsak hogy számt alan félék,
