Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
119 VI. A gyermek vérmérsékét illetőleg főfontosságú a nevelésben: fölismerni azt, azután pedig vele célszerűn elbánni. Ám a gyermekről — kivált nem épen huzamos megfigyelés után — csak megközelítő bízvást is elmondani: ez itt cholerikus, ama sangvinikus stb. nem könnyű feladat. Legjobb e végből azon pillanataiban figyelni meg a gyermeket, midőn egyetlen tárgyra, vagy cselekvésre összpontosítja lelke egész gondját s cselekvőségét, melynek tehát teljes érdeklődésével adja által magát. S ezek a játék pillanatai. Teljes leikéből csiigg a gyermek játékán; s azért olyannak mutatkozik ő ekkor egészen, a milyen valóban. A tapasztalt figyelő, minden más alkalmainál kedvezőbb látással fogja itten tájékozni magát, — noha, a fentvázolt jellemző vonások fölismerése mellett is, mindig könnyen összetévesztheti még pl. a vérmes mérsékűt az epéssel, vagy a phlegmatikust a melancholikussal, s viszont. VII. A vérmes mérsékli gyermek képének többé-kevesbbé hasonlító vázlatát ezen főbb vonások adják meg: könnyelműség, szórakozottság, hirtelen fólpezsdülés, élvezetvágy, dévajság. s szeles, lebegő járás egyrészről; s másfelől derült kedélyesség, jószívűség, hajlékonyság, békiilékenység, élénk és vidám tekintet. Magától érthető tehát hogy az ily eleven, vidor természetet valami kiszámított, vagy épen zsémbelődő komolysággal s fölhúzott szemöldű tekintélylyel vezetni visszás paedagogia leendene. Bátran vidámak lehetünk és legyünk az ily gyermekkel szemben mi magunk is. Hadd tudja meg az örökizgé- kony s talán pajzán fickó, hogy sok félrelépése mellett is szeretjük őt, sőt alkalmilag készek vagyunk vele egész a játszadozásig összebocsátkozni. De tudjuk meg magunk is: nyájaskodásaink s a kellő komolyság között melyik a középút; különben, míg amúgy a gyermek viszont- szeretetét s bizalmát nyerjük meg, a határon túl lépve tekintélyünket tehetnők kockára. Egyik sem fog ki oly hamar szülein, vagy nevelőjén, mint a magukhoz közel bocsátott sangvinikus gyermek. Semmi sem fontosabb talán vezetésében, mint figyelmének együtt tartására hatni. Minden érdekli és szórakoztatja őt. Minden szokatlannak eltávolításával, s elbánásunk s tanításunk folytonos élénkségével s egy-egy mérsékelt tréfának, adomának megeresztésével kell komolyabb érintkezéseink levegőjét derítgetni s figyelmét lekötve tartani. Nem kevésbbé fontos ránézve továbbá: a jó rendnek következetes kézentartása is. Nem bírván t. i. a szükséges türelemmel s kitartással, még játékaiban is, s annálinkább hasznos foglalkozásaiban, hamar unatkozik s egyre változtatni kívánja azokat. — És végre, az igazmondóság még, a mit itt jelezni kívánok, s a mire a vérmes mérsékli gyermeket minden kitelhető figyelmünkkel rávezetnünk szükség. Ideges izgékonyságában s eleven képzelődésében rendszerint mindent nagyít, vagy kicsinyít, mérték fölött dicsér vagy aláránt.
