Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
120 Már pedig egyik is, másik is hazudság, mivel a valóságnak nem felel meg, — és, a mi még ennél is rosszabb, a hazugságra szoktat, aztán pedig — mint rendszerint történik — azon végzetes bűnre is, hogy az idegen tulajdonra is rátenni a kezét, épen mint a hazudozást, oly könnyen engedje meg magának. VII. Az epés, cholerikus gyermek csak tüzével vág ide; egyéb vonásaiban, mint láttuk, egész más. Az önfejűség, büszkeség, jogorva- ság (rechthaberei), becsvágy, gáncsoskodás, becsmérlés, boszúvágy, vakmerőség, kihivó tekintet, rátartós, erőteljes mozgás és megjelenés festik őt leginkább, mely vonásait csakis az egyenesség, elme-él, akaraterő, nagylelkűség s bőkezűség, — a férfias jellem ez alkatelemei — enyhítik némileg. Tagadhatatlan, hogy ez a temperamentum az, mely a nagy férfiakat termi, kik úgy a családra, mint az államéletre is mély befolyást gyakorolhatnak és gyakorolnak; de annál végzetesebbet, ha rossz irányra tévedtek. Obelőlük válnak t. i. a vakmerő köz- békeháboritók és merénylők ; az ő soraikból, nem ritkán, a különféle mániák által üldözött s az elmebetegek házát népesítő szerencsétlenek is. A cholerikus gyermek vezetésében nagyobb szükség van a komolyságra s tekintélyre, mint a vérmes mérséküében. A nyájaskodást igen mérsékelve kell iránta gyakorolnunk; egész bizalmasan bocsátkozni hozzá káros lehetne rá és ránk nézve egyaránt. Az ily nagyra- látóval szemben csak szellemi fensőbbségünk s vasakaratunk éreztetésével s szavunk változhatatlanságával parancsolhatunk megadást. A vérmes mérsékli gyermeknek szeretnie, a cholerikusnak tisztel- n i e kell mentorát. Különös megfigyelésünket érdemli az a modor, mely szerint, szabadjára hagyva, a házi cselédséggel elbánik. Semmi fensőbbségi térfoglalást se igen engedjünk itt neki; mert ha tetszés szerint parancsolhat, követeléseinek nem éri határát. Eleve sejteti már itten, mily zsarnoka lenne egykor a maga környezetének. Idején meg kell hát törnünk e hajlamát; és ha a kevélység s követelés daemonát sikerült kiűznünk belőle, a legszebb gyermekerényeknek válhatik hősévé. Tanúi, jót tesz, mivel tudja, hogy az becsületet szerez; meg nem szegi szavát, mert ez homályt hozhatna nevére. Kedve s bátorsága csak női az élet viszontagságaival s terheivel szemközt, s ha jó úton halad, egyikévé fejlődhetik azon férfiaknak, kik másoknak, sokaknak vezetésére s boldogitására vannak hivatva. IX. Külső tünetek után indűlva a felületes szemlélődő könnyen összetévesztheti a phlegmatikust is a melancholikussal; holott közelebbről nézve erős vonásokban ütnek el egymástól. A phlegmati- kusnak — mint már láttuk — a testi és szellemi nehézkesség, erélytelenség, a jólétre s kényelemre való erős hajlam, a barátságos
