Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
118 hová visznek azok ? Nem a pillanatnyi jelen, hanem a múlt s jövő forognak lelkében. Kedélyének alaphangúlata a kedvetlenség. Kellemes érzékei csak átmenők, sohasem tartósak; a kelletlen érzékek hamar elborítják azokat, s beáll az alaphangúlat, a komor búsongás. Mások bánata és fájdalmai iránt részvevő, azokat enyhitni hajlandó; de a maga ügye s baja iránt bizalmatlan, s örökös lelki ingadozásai között mintegy kapva kap a sejtelmeken, melyek a rosszabbat sugallják. Inkább az oly okokra ügyel, melyek kedvetlenségeit, töpren- kedését s félelmét táplálják, mint a melyek elhárítanák. Mindenütt akadályokat pillant meg, melyek aztán elcsüggesztik s tetterejének is szárnyát szegik. Azon kémlelődik folyton, mint éreznek iránta mások; mivel nem tudja elhinni, hogy őszintén szerethesse őt valaki. S ez okból többé-kevesbbé, mindenkitől elfordul a szive, gyanúsít, rovogat mindenkit, és azért neki sem igen vannak barátai. Alapjában ez a képe a méla mérsékli gyermeknek is. 0 is elhúzódik társaitól, sőt testvéreitől is; nem vegyül játékaikba; maga útjain jár mindenütt s mindenben. Önző, irigy, figyelmetlen még szüléi iránt is. Az ő könyveit, Írószereit, tolikését ugyan ne érintse senki; zárja, rejtegeti mindenét még a szem elől is. Gyanakodásai soha sem engedik nyugodni. Ha társai nevetnek, hiszi, őt nevetik; s ha dicsérik, vagy épen tréfálóznak vele, gúnynak veszi, s gúnynak minden barátságos közeledést és jóakaratot. A büntetést külsőleg csendesen tűri el, haragra sem egy könnyen tör ki; de ha kitört, haragja megdöbbentő. El-, kirohan, hogy aggódva kisérjék, vagy keressék; s megesik, hogy nem szól, nem eszik napokig, hogy kérleljék, és ebben elégtételt lásson. A melancholikus gyermek keveset vesz igazi szemügyre és keveset hall meg; de a mit megnéz vagy meghallgat, azt ugyan alaposan nézi, hallgatja és Ítéli meg; s azt keresi mindenben: vájjon barátságos vagy ellenséges-, hasznos vagy káros-, kellemes vagy kellemetlen-e az reá nézve. Gondolatai, érzelmei, elhatározásai lomhán ébrednek; de ha leikébe férkezett valami, az tartós. Eőbbleg a komoly tanulmányokkal szeret foglalkozni, miközben nem nélkülözi a nyugalmat, mélységet, kitartást. Felnőtt korában szerencsésebb a matliematikában, csillagászatban s philosophiában, mint a történelemben, vagy épen a költészetben, zene- és énekben, noha a búskomor költőkre és zenészekre is akad példa. Minthogy a huzamos és mély gondolkodásra s az egy eszme körüli tartós bibelődésre ez a vérmérsék oly alkalmas, Aristoteles magas véleménynyel volt róla, és a lángészt, melancholiá- val egybekötve, minden másnál nagyobbra tartotta. De ennek dacára kétségtelen marad, hogy ez a vérmérsék az, mely a normális lelki életre legzavaróbban hat, mit a gyermekekben még kevesbbé, de annál erősebben lehet a felnőttben észlelni. A hypochondria, rajongás, őrülés legtöbb esetben a méla vérmérsék kinövése.
