Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
117 ellenkezésre talál, lenézéssel vonul félre, s rosszakaratú aggatózásokkal zavarja a játszók örömét. Bátor, sőt többnyire vakmerő, úgy hogy egy fa sem elég magas, egy árok sem elég széles neki. Mig játszó társai a kerítés nyílásán bújnak keresztül, ő a tetején ugrik át. Ezen, különben a férfit ékesítő tulajdonaira jobbadán a szilajság és vadság vet árnyat. Gyakran embertelen a maga barátjai, sőt testvérei és kivált az állatok iránt. És ez az, a mi őt a szeretetne méltó, jószivű vérmes mérsékli gyermektől főkép elválasztja. A cholerikus gyermek marka a szabadban ritkán van kő nélkül, s nincs az az eb, macska, madár, vagy más élő állat, melyet békén hagyna. Hogyha dobásnyira nem férhetett hozzá, a követ legalább utána hajítja. S büszke lévén testi erejére s ügyességére, iskolatársaival is igyekszik éreztetni azt. 0 az, a ki a büntetést, s még az ütéseket is könyek s jajok nélkül állja; és ha mégis sírásra kénytelen fakadni, nem a fájdalom sírása, mint inkább a kitörő düh sikoltozása az. 0 okozza a legtöbb keserűséget a szülők- és nevelőknek makacssága, szenvedélyes haragja s ellenszegülése által. Akaratjának keresztül erőszakolására kész tombolni s üvöltve a földre vetni magát. Ha rossz fát tett a tűzre és bűnhődött, kevélyebb, mint hogy bocsánatot kérne, s távozásának zajával és azon mód által, a mint maga után az ajtót beteszi, mutatja : mily szívvel fogadta megaláztatását. Az epés mérsékű gyermek szellemi tettköre rendszerint nem oly terjedelmes, mint a vérmes mérséküé, de annál mélyebb s belterjesebb. A látottak s hallottak beljebb hatolnak ő nála; s azért figyelmesebb és siikeresebb igyekezeti! tanulókat nyer az iskola közűlök, mint a vérmes mérséküek soraiból. Az észerő többnyire már korán éllel és némi mélységgel jelentkezik benne; minélfogva nem éri be a felületes tudással; velejéig törekszik hatni a dolognak. Ha tanulni nem szeret, akkor ugyancsak kerüli a könyvet; ellenben, ha szeret, akkor van lá- tatja, mert kitartó s alaposan kíván tudni mindent, s a mit azután megtanult, nem egykönnyen felejti el. Y. Míg e szerint az epés mérsékű kifelé, tettekre tör: a méla (melancholikus) vérmérsékü magába húzódik vissza, hogy mintegy saját bensejében etablirozhassa magát. Saját érzelmei, kedélymozzanatai s ezekből folyó szemlélődései inkább érdeklik őt, mint a külvilág jelenségei. És ha a vérmes mérsékű mindenkinek hozzáférhető, bárki által is mintegy karonfogva vezethető; és ha az epés mérsékűnek keble szintén mindenki számára nyitva áll, s karját sem vonja meg mindenkitől, — természetesen úgy értve, hogy ő fogjon mást karon és vigye erős kezekkel oda, a hová akarja: a melancholikus azalatt, magába zárkózva, szorongással s feszült figyelemmel szedi magába az egyes benyomásokat, melyek érdeklődését lekötni alkalmasak, s melyeket azután teljes erélylyel rostálva, azon kotlik folyvást: honnan jöttek s
