Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887

Tartalomjegyzék

116

inkább élces és Ötletes, mint éles, mélyre ható. Mindent akarna tanulni és tudni, a inig tanulnia nem kell; de mihelyt kell, hamar kedvét veszti. Legörömestebb foglalkozik még a reges, vagy történeti tárgyakkal s általán azokkal, melyek inkább a képzelnie!, mint a gondolkodó erőt veszik igénybe; legkevesbbé kereshetjük pedig őt a jó fejszámolók között.

Kedélyzete fogékony minden szépre, jóra és igazra; de bensőség és kitartás nélkül. Mindig és mindenütt örömet keres. A hol a vérmes mérsékü gyermek van, ott ugyan nem búsulnak; vígan megy a világ. Földerítő elevensége s mulattató tízeiméi által gyakran ő lesz középpontjává s kedvencévé környezetének.

A jószívűség, mint majd minden könnyelműnek, kiváló sajátja. Minden önzés nélkül örvend, vagy búsong környezetével. Megosztja mindenét, legjobb falatját is társaival; s a kárvallottnak, vagy szftköl- ködőnek minden pillanatban kész volna erszényét fenekéig markába üríteni. Valamennyi házi-állattal baráti lábon áll. Csakhogy mindebben is semmi állandóság, bensőség, vagy mélység. A mit ma szeret, magasztal, holnap kevésbe, vagy semmibe sem veszi. A fő az, hogy egyik élvezet és öröm a másikat érje, s minél zajosabban, annál kedvesebben, — melyek közt azután a rend, kötelesség, törvény és nem ritkán minden feledve van.

IV. A vérmes (sangvitiikus) mécsekkel nem egyszer összetévesztik az epés (cholerikus) vérmérséket, holott vajmi egész másképen lép ez fel nagyralátása, feltűnésre, tekintélyre törekvése, szavainak nyomatékozása, arcjátékának s egész testi megjelenésének fontoskodása, sárgásba játszó arcszíne, életteljes, éles, átható tekintete által. Alkatának minden ízében tevékeny, lelke szenvedélyes; vágyai a becsvágy, uralomvágy s nem ritkán a boszúvágy; akarata törvény; önbizalma minden kétséget kizáró, önfejűség s engesztellietlenség, — ezek általában a cholerikus fő vonásai, melyek már a korai gyermekévekben mutatkoznak.

A hevesség, követelés, vakmerőség képe az ily gyermek, a ki már is ur törekszik lenni környezetében, s megbántódik, hogyha gyermekszámba veszsziik, s vele mint ilyennel találunk elbánni. Azért esemény az nála, mikor elsőben megmagázza valaki. Egy fejjel nagyobbnak érzi ekkor magát, s évekkel idősbnek és okosabbnak is. Semmi sem boldogítja inkább, mint ha korához képest nagynak, erősnek mondjuk őt. Fenn hordja a fejét, s legörömestebb a kapu alatt hajtaná azt meg, hogyha elég magas volna hozzá. S mindezeknek kifejezést ad beszédhangjában is, melyet minden kitelhető módon férfiasra, mélyre erőtet.

Szenvedélyesen szeret játszani; de csak úgy, ha társaságában ő szabja meg a játék nemét és rendjét s vitás esetekben ő dönt. Ha