Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887

Tartalomjegyzék

115

sem. A bölcs nevelés azonban — mint alább érintve lesz — a phleg- matikus gyermek alakításához is remélve nyúlhat, — azon egy esetet kivéve, ha plilegmatikus maga a szülő is.

III. Mily egészen más a vérmes (saugvinikus) gyermek! A vidor elevenség, könnyüvérüség s idegesség gyermeke ez. A belső és külső vidámság, állandó kedv-derű, — a kedély verőfénye, a mi minden érzésére, gondolatára, cselekvésére fényt áraszt, s szemeiben még a kopár szirteket is zöldbe, virágokba öltözteti, — ez az ő kedélyzeté- nek világa s alapvonása. Folyton derült, többnyire szellemes is és az érzéki örömekre hajló. Keresi és bőven hörpölgeti az élveket. Hamar szövetkezik; de épen oly hamar oldozkodik barátkozásától, ha kedvesebb öröm int feléje. Cserélgeti hajlamait; állhatatlan és megbízhatatlan. Rögtön felforr; de azonnal lehűl. Megfontolás nélkül hamar sokat igér, kivált ha Ígéretét azonnal nem kell beváltania; mert ha kell, hát ekkor aztán keveset ad. Jószivüsködése rendszerint csak a szellem léhasága s temperamentumának gyengesége.

A vérmes mérsékli gyermek teste rendkívül izgékony; örök-mozgásban vannak szemei, ajkai, kezei s lábai; nem képes csak percekig is nyugottan állani vagy ülni. Nem annyira lépve, mint inkább szökellve jár; mikor társai szaladnak, ő nyargal. Ha nevet, azt ugyancsak hangosan cselekszi, segítségül láván hozzá kezét, lábát, egész testalakját. S épen ilyen hangos és mozgékony sírása közben is. Sír mindene; s mégis, hatalán ekközben valami furcsa ötlik az eszébe, vagy szemébe: legkeserűbb zokogása közt is képes rögtön hahotára fakadni. Könyei még arcán peregnek; s szemeiben és ajkai körül már a legvidámabb örömek játszadoznak.

Érzéki tevékenysége nyugtot nem ismer. Mindent lát, mindent hall, a mi elejébe akad; s ha mi újat, különöst lát, ujjaival is meg kell azt tapintania. Iskolai figyelése közben szerte kalandoznak szemei; egy légy a falon képes őt elszórakoztatni. S épen azért, mert figyelme ily változó s csakis átmenő és jobbra-balra szökdelő: a nyert benyomások is töredékesek, gyöngék, mulékonyak nála. A dolognak többnyire nevetséges oldalát keresi, s ennek felfogásában aztán alaposabb is s utánzásában mesteribb, mint más vérű társai.

Képzelet- és gondolatjárása épen oly szabálytalanúl szökdelő, s azért beszédében az összefüggés rendszerint szaggatott és laza. Midőn valamiről társas szóbeszéd, vagy bár előadás foly előtte, képes hirte- lenében oda nem tartozó, egész távol eső dolgokról tenni kérdést. Es megesik ilyenkor rajta az is, hogy a tárgyra valami megjegyzést kíván hamarjában tenni; míg azonban száját felnyitná, egymást űző gondolatai már kiverték fejéből.

A milyenek szemei, ép’ oly kiváncsiak esze s szelleme is; a kitartó tanulmányozásra azonban alkalmas nem lévén, felfogása és tudása