Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887

Tartalomjegyzék

114

gyermeke ő. Mesterség csak némi lelkesedésre is serkenteni; mindent ugyanazon egykedvűséggel néz. Az erély, tett-erő ismeretlenek előtte; a nyugalom, — ez az eszményképe, melyen kívül másban sem szüksége, sem öröme nincsen. Mindennel meg van elégedve. Uj vagy foltos, tiszta vagy szennyes kabátot adsz rája, — neki mindegy. Ruliái. játék-, vagy iskolaszerei egymás hátán, vagy szerte hevernek; fő ismertető jeleik a tintafoltok lévén.

Ehhez hasonló zilált egész belső élete. A legérzékenyebb feddés is ritkán hozza kisértetbe, hogy szülőivel, vagy nevelőivel ellenkezzék, vagy épen makacsságot áruljon el. Innét van, hogy ellenében sem könnyen hevűlünk haragra; nem lehet megharagudni rája. Nincsen ellenállás, hát visszahatás sincs.

Testvérei s iskolatársai között az ily vérmérsékii gyermek békeszerető, megférő ; nincs terhekre semmiben, s azért ritkán is van panasz ellene. Társait nem kerüli, de nem is keresi. Játékaikból nem épen vonja ki magát; de jobban szereti, ha valamely árnyékból lehet mások mulatozásának csendes szemlélője, mely helyzetében még boldogabb, ha látja, hogy játékban kifáradt társai homlokán verejték patakzik, kik azért pihenni a hűvösbe mellé heverednek.

A phlegmatikus gyermek igényei fölöttébb szerények: télen liosz- szu álom, meleg kályha; télen-nyáron hosszú ebéd, rövid munka. Ezen szűk körben forognak vágyai, mely külső jelenségek után el lehet gondolni, mit várjunk szellemi és szivéletének tüneteiben is. Észbeli tevékenysége jobbadán szűk körre szorítkozó. Egykedvű még az ujdon, meglepő tünemények iránt is. Sem szomorú, sem víg hangulatra nem könnyen ébreszthető; a hol mások ujjonganak, ő legfölebb mosolyog. S ez a száraz, nyugott felfogás megóvja ugyan őt a túlfeszülő, rajongó kedélynyilvánulatoktól; de másfelől hideg közönyösségre köti le, hogy a hol szükséges, ott se legyen képes mozgásba s emelkedésbe hozni lelkét és akaraterejét. És az olyan gyermek, a kit semmi sem képes lelkesíteni, semmit sem is képes melegen, odaadással teljesíteni. E melegség- és részvéthiányból szükségkép foly aztán a mások iránti ro- konszenv s szeretet fogyatékossága. A phlegmatikus gyermek senki iránt sincs különös baráti vonzódással s előzékenységgel, még a hol a hála követelné is azt. Mások szorultsága-, fájdalma-, sőt veszélyének láttára is képes hideg egykedvün maradni.

xAz ilyen valóban a legkevesbbé szeretetne méltó gyermekek sorába tartozik, és annyival inkább, mert valamennyi közt legnehezebben enged leikéhez férkezni s kedélyéletén alakítani. A veleszületett „nyugalomszeretet1* mögé sáncolva magát, csak a rendkívül tapintatos elbánás mozdíthatja őt ki onnét. A jutalomigéretek nem érintik; minél több szó ostromolja, annál kevesebbet hall belőlük; minél több testi fenyíték éri, annál inkább vastagszik a bőre: csak kedélyzetén nem fordít egyik