Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
113 haladottabb életkornak, és végre a méla (búskomor) az aggkornak felelne meg. De a tapasztalás mást mond. Azt, bogy az életkor fokai a kedély alaphangulatára, igenis, befolyással vannak; de lehetnek és vannak még számos egyebek is. Maga a születés, a test szervezete, a szellemi s erkölcsi hajlamok, éghajlat, táplálék, betegség, vagy telivér épség s más hasonlók megannyi tényezők, melyek már a gyermeki kedélyéletet is más-máskép hangolják, s annak sajátos egyediségét alapítják. XVI. Lajosról Írják, hogy ifjú korában is phlegmatikus, az ősz Lafontaine mindvégig sangvinikus; míg, viszont, Byron már gyermekéveiben melancholikus volt. A négy vérmérsék, többé-kevesbbé tisztán vagy vegyülve, de mind föltalálható a gyermekekben is. Sőt ugyanazon gyermek vérmérséke sem marad mindenkor módosulás nélkül. A nevelés, szellemi foglalkozás, társas érintkezések, az életévek szaporodása, több-kevesebb akaraterő stb. sokszerü árnyalatokkal módosíthatják a vérmérsékletet. De az egyesek vérmérséke között azért mégis oly nagy marad a hasonlóság, hogy minden árnyalataik mellett is kevés nézpont alá vonhatjuk össze azokat, vagyis minden jól nevelt gyermek avagy felnőtt végre is a négy fő vérmérsékhez fog tartozni, azon megjegyzéssel mégis, hogy az egyik pl. inkább phlegmatikus, mint a másik, azaz egyikben tisztább, a másikban vegyültebb azonegy vérmérsék. Vegyük szemügyre hát már most külön és egyenkint mind a négy mérséket, s keressük módját egyúttal: mint bánjék el a szülő s a nevelő-oktató a kis phlegmatikussal, vagy ellenlábasával, a tüzes sangvi- nikussal; hogyan vezesse, továbbá, a nagyralátó cholerikust; s hogyan, végre — ha ily gyermek is akadna — a fekete vérű melancholikust ? II. A phlegm a a hidegvérüség és nyugalom temperamentuma. Az éltes, elaggott emberben, kiből már az ifjú tűz kihamvadt; kinek a világhoz csatoló egyik köteléke a másik után szakadoz; kinek örömei naponkint fogynak s egykorúi mind ritkábbakká lesznek, — egy ilyenben természetesnek fogjuk találni a nyúgott, lemondó, az életforgalomtól mind visszahuzódóbb kedélyhangulatot. De annál kevesbbé lehet ezt a gyermekben közönynyel látni, kire egy munkás élet feladatának megoldása vár még. Ki ne látott volna pedig már ily vizes vérű, petyhüdt, léha gyermeket ? Lelki-testi lassúság, nehézkes járás és gondolatmozgás, élettelen beszéd, a munkától való félelem s hasonlók bélyegzik őt. Ismeri a fáradságot; de legfolebb csak a játék az egyetlen munkatér, melyen olykor arca verejtékével is kész enni — uzsonáját; bár itt is csak addig, míg ez a munkája csakugyan játék marad és élvezetet ígér. A munka, mint munka, nem kenyere. S azért társainak versenyénél mindenütt elmarad. Mikor ezeket lövésre vezénylik, neki csak ekkor jut eszébe, hogy talán töltenie is kellett volna már. A hidegvérüség lő
