Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887

Tartalomjegyzék

112

istentiszteletünket“ s nyomban utána az intézetnek szokott renddel bezárását jún. 29-én, reggeli 8—10. őr. teljesítők. Ez utóbbinak főbb mozzanatait, az ifjak énekkarának részvétele mellett, a főgymnasium évi állapotairól a tanárszéki jegyző által olvasott értesítés, s a jutalmak nyilvános kiosztása tették, melyeket az igazgatónak — mint évenkint, most is — a szülői közönséghez, s átalán a neveléssel foglalkozókhoz intézett következő paedagogiai beszéde vezetett be:

9Ué(yen tiszteit vendétyáözőnsóg !

Lelkünket nem csak a külvilág, hanem saját testünk-vérünk alkata s szervezete is erősen befolyásolja és visszahatásra hangolja.

Mindnyájunk lelkében valami egészen sajátos alaphangulat állapodik meg eme befolyások alatt, mely állapotot, valamint azon különös módot is, a mint e befolyások hatása alatt cselekszünk vagy szenvedünk , — temperamentumnak, vérmérséknek szokás nevezni.

S erről szándékom ma, t. h! különösen pedig a neveiészéti szempontok alá vett gyermek-temperamentumról szólani, — egyszerűen, minden könyves tudóskodás nélkül. Hiszen tapasztalásból ismerjük a lelki élet különböző hangulatát magunkban s másokban, melynek sajátságos tüneteit látva, el-elmondjuk: hiába,... ujjunk sem egyforma! Elég a szülőnek s nekünk, nevelőknek, annyi, ha növendékünk észjárásának, cselekvés-, s érzésmódjának, szenvedélyeinek stb. tüneteiben belső életének mintegy éghajlatát s temperatúráját fölismerni s ez ismeretünket annak nevelésében hasznosítani is értjük.

I. A temperamentum, t. h! — mint mondám — a szellemi és főleg a kedélyi élet alap hangulatában nyilvánul s többé-ke- vesbbé mindenkiben máskép.

Az ember szellemi s kedélyi hangosságának ez a különbözősége már a legrégibb időkben magára vonta a gondolkodóbb fejek figyelmét. A Il-ik kereszt, századbeli hires orvos, Galenus, négy fő nemét is megállapítja már a temperamentumnak, u. m. a vérmes (sangvinikus), nyálkás (phlegmatikus), epés (cholerikus) és a méla (melancholi- kus) vérmérséket, mely különböztetését a régibb görögök természetbölcseletének négy elementumára, a tűz-, víz-, föld- és levegőre, s az ezeknek megfelelő melegség-, nedvesség-, szárazság- és hidegségre alapítja, — melyeknek az emberi testben ismét négy fő alkatrész: a vér, nyálka, epe és a fekete epe felelnének meg.

S akadtak azután, kik eme négy fő vérmérséket az emberi életkor négy fokával hozták kapcsolatba, úgy, hogy szerintük a vérmes mérsék a gyermeknek, az e p é s az ifjú kornak, a nyálkás, az elő-