Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
109 a még előttük álló, részben folyamatba hozott tanári szigorlatok munkájával foglalták el szabad perceiket. 5. A tanuló ifjúság szép számban sereglett ez évre is intézetünkbe. Legalsó osztályaink évenkint visszatérő tulnépességének fokozatos szabályozása céljából azonban a nm. vall. és közokt. kir. minister úr 1887-ki júl. 22. 26277. sz. a. elrendelő, hogy a beálló 1887—88. isk. évre I. és II. osztályainkba 70—70 tanulónál több föl ne vétessék. Midőn a bejegyzéseknél kötelességszerűen ehhez tartottuk magunkat, következett, hogy több helybeli szülő gyermeke nem nyerhetett fölvételt. Küldöttségileg kérelmezők azért az illetők a fentiszt. ministernél a bejegyezhetek számának fölemelését, minek folytán a mondott I. s II. osztályra még 5—5 tanulónak beiktatása engedélyeztetvén, összesen 75—75 talált a két osztályban menedéket, — míg az ekkor is elmaradtak, részben, helybeli magántanulókul iratkoztak be. A végre bejegyzett nyilvános és magántanulók száma — mint statistikai kimutatásunk lapjai egész részletesen elétüntetik — 421-re ment. Növendékségiink egyébkint. úgy a túlnépes I. II. s a 64-ot számláló III. valamint a többiek sem éreztették az egész év folytán valamely komolyabb fegyelmezési eljárás szükségét. A könnyebb vériiek alig jelentékeny százalékának levonásával, mindnyájan s mindvégig meg tudták becsülni azon tisztesség értékét, melyet számukra, mint a felsőbb műveltségre s magasabb polgári küldetésekre hivatott ifjak számára, intézeti állásuk biztosit. Tömegesen siettek csatlakozni a katli. világ amaz egyetemes mozgalmaihoz is, mely XIII. Leó pápa félszázados papi jubileumának alkalmából már a m. év derekán megindult, s melynél fogva, tanáraikkal együtt, a magyar katholikusok százezreinek nem csak név-aláirásához s adományfilléreihez járultak készséggel, hanem a ritka alkalmat pályázat utján írt tizenegy ódával, s april 11-én, Szerencse Menyhért idősb tan. kezdeményezése s az ünnepet bevezető jeles dicsbeszéde mellett, nyilvános ünnepléssel is meg- üllötték! Buzgó részt vőnek, intézeti hagyományos szokások alapján, a főbb s különösen az intézet templomában lefolyt közajtatosságokon épen úgy, mint a köznapi istentiszteletieken június 8-ig, mely napon, régibb földrengések és csak e században kétszeri leégés által megrongált s belső javítás alá vett intézeti templomuktól elmaradván, a hátra lévő három hét ünnepi alkalmaira az irgalmas-nénék díszes templomában leltek ideiglenesen új hajlékot áhítatuknak. Fönt jegyzett létszámuk a tanév végéig jelentékenyen megapadt. (L. 103. 1.) A jogos, — noha mindenkor méltányos szigor, melylyel intézetünk első sorban a polgári s erkölcsi élet egyik nagy elvét, a munka-megszokást és munkaszeretést célozza, soknak nincs kedvére, — és nemcsak gyermeknek, hanem gyakran szülőnek sem. Ez okon kerestek most is némelyek évközben, s többször ürügyek alatt,
