Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
110 más intézetet, vagy tértek magántanulásra, s csak ritkán valamely megfelelőbb pályára. Voltak, kik családjuknak máshová telepedése, vagy betegeskedésük miatt nem fejezhetek itt be iskolaévüket. Kellemes megnyugvással jegyezzük másrészt föl, hogy oly derék ifjaknak sem voltunk híjával, kik megértve helyzetük szerencséjét : az intézetnek rendelkezésükre állott bő tudományeszközeit, fejlesztő alkalmait, s a mentoraiknak üdvös szigorán is áttetsző s csak az ő javukat célzó jóakaratot, — komoly törekvésükkel s örvendetes fejlődésükkel hálálták meg fáradságainkat. Fejlődésük egyik félreismerhetlen tényezőjének bizonyult ez ízben is az önképzőköri munkálkodás, s ezzel kapcsolatban, vagy e nélkül, az ifjúsági olvasó-könyvtár buzgó látogatása (V. ö. a 78. 1.) Amott jobbadán minta-müveket másolgatva, közben-közben szárnyaikat eredeti kísérletekkel is próbálgatva, s egymás dolgozatát tanulmánynyal birálgatva : oly gymnastikáját lelek szellemi cselekvőségüknek, mely észjárásukat rendezve, érzéseiket tisztítva, nyelvüket s tollúkat művelve — nem egy kebelben csiráját keltheté azon nemes ambitiónak, mely nélkül a szellemi élet országában jelentékenyebb valami nem létesülhet. Gondolkodóbb iíjaink lelkes munkálkodásához elevenítő érdeket szolgáltattak kétségkívül ama ritka mértékű jótétemények, melyeknek ez évben is élvezetében voltak s melyeket fentebbi 86—88. lapjaink oly fényesen hirdetnek. Jóltévőik élén, mint rendesen, ezúttal is érsek-főpásztorunk s fő káptalanénak nagylelkű tagjai állának. Az ő pénzbeli, vagy élelmezési jótékonyságuk, áldott emlékű alapitóink ösztöndíj- s jutalombeli javadalmazásukkal egybevéve, 400 és egynéhány nyilvános tanuló-ifjaink közül 195-nek szülőiről emelé le az iskoláztatás terhének többé-kevesbbé jelentékeny részét. Végre a sikeres munka alapföltéte, az egészség, sem hiányzott itjaink nagy többségénél. Számba vett közegészségi viszonyaik mégis, az előző éviekhez mérve, kedvezőknek nem állíthatók. Csak sűlyosabb betegségi eseteink száma 23, a járványosaké, melyek tavai egészen elmaradtak, 11 vala most. Míg azonban m. 1886—87. folytában oly szokatlanúl soknak, 5-nek, korai gyászos elhalását kelle följegyeznünk: egyet sem követelt ezúttal el tőlünk a halál angyala. Különben éber gond őrködött növendékeink testi épsége fölött az intézetben. Gyanús jellemű szembajok mutatkozván városunkban a múlt ősz derekán, a megyei s városi főorvosok, dr. Danilovics Pál és Akantisz Jusztin urak, összes növendékségünknek megvizsgálták szemeit, — nyomát sem találván, örömünkre, a rettegett jeleknek. Dec. 17-én végrehajtatott az intézet helyiségeiben az újra-oltás is azokon, kik erre köteleseknek találtattak. A járvány, melyről fentebb emlékezünk, a fültőmirigy-daganat föllépése volt.
