Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886

Tartalomjegyzék

26

hanem alkalmazékony, lehet élénkíteni vagy mérsékelni a költemény hangulata szerint, mihez Homéros, Ovidius, vagy Vörösmarty oly kitűnően ért. Nagy költők műveiben a hatásnak, illúziónak, a hangulat megteremtésének majdnem fele részese szokott lenni a sikerült forma. Ez a versritmus szellemi értéke.

Költemény és vers rendesen együtt járnak. Köztudomású azonban, hogy a költemény ellehet vers nélkül; vannak a költői ihletnek számtalan remekművei, melyek ezt a kíséretet mellőzik. De az is igaz, hogy a költemény mégis csak verses öltözetben legszebb. Viszont másfelől, fordúlnak elő puszta versek is költemény nélkül: példáúl a gyermekversek. Nagyon természetes, az ily eset ritkább, mert itt az önállósál, a mi csak kíséreti szerepre van hivatva. A gyermekek az ily versikéket épen zeneiségök miatt szeretik.

Azért állítjuk szembe e tényeket, hogy belássuk, hogy míg egyrészt költemény és vers természetes szövetségesei egymásnak, addig relatíve el is választhatók egymástól, és a vers saját törvényeinek vizsgálatánál el is kell választanunk.

Nem győzünk eléggé óvakodni a félreértés ellen. Nem azt értjük itt, mintha a vers mármost önálló művészet volna. Ilyen művészetfaj nincs. A mi jellemvonásokkal a vers bir, azokat az ének, illetőleg a zene sokkal tökéletesebben kifejlesztette. A vers csak halvány visszfénye, csak utórezgése az áriának a költemény hanganyagában. Nem szabad feledni, hogy a vers soha sem öncél, zenéje mindig csak kíséret a költeményhez.

Ez elválasztást főkép azért cselekedtük, hogy a verset ne tekintsük semmi másnak, mint egyhangú éneklésnek, hangból épült műidomnak és ne zavarjuk bele a költeménynek, a tartalomnak, a gondolatnak semmiféle elemét, akár parallelizmus, akár gondolatritmus alakjában. És azonkívül meg akarunk szűntetni egy fogalomzavart.

Azt mondják ugyanis, hogy a vers a költemény formája, mondják úgy is: külalakja, s azt szokás vélni, hogy a vers forma a költeménynyel mint tartalommal szemben. Mind e kifejezés az irodalomban járó pénz. Beszélnek egy költeményről, melynek tartalmi becse kevés, de a „formakezelés“ az „alaktökély“ nagy műgon dra vall. — Es ez a beszéd nagyon rendén van; attól függ, hogyan értjük. A vers, mivel a kifejezéshez tartozik s a kifejező közegen fordul elő, igenis alaki momentum a költemény tartalmával szemben. Azonban egy költemény nagyon kombinált dolog. Abban a tartalmi rész is megint bir szorosabb értelemben vett tartalommal és alakkal, viszont az alaki oldal is bir tartalommal és szorosabban vett alakkal. Ez így mindenestül lesz formája amannak. Különben pedig a vers nem formája a költeménynek sem oly értelemben mint példáúl egy háromszög formája egy térnek, vagy a soklap formája egy kristálynak, sem oly értelemben, hogy a vers a költeményt mint tárgyat exponáló alak. Inkább a költemény