Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
19 A legközelebbi cikkekben ez eszmék egyikét-másikát próbáljuk meg bővebben kifejteni. •í. Sí vais éneász&zúséac, ezed&te. A közvetlen tapasztalatra hivatkozom ismét, midőn azon benyomást hozom fel, melyet jó fül a kellő lüktetéssel elmondott verstől érez. E benyomás igen közel áll az énekhez. Es minél élénkebb a versmenet, annál éneklőbb. Sokszor kértem én az Istent nagy szivem szerint, Hogy mutasson társot nékem ez világ szerint. Még a búza ki sem hányta a fejét Már a madár mind kiette a szemét. Királyasszony kertje Kivirult hajnalra, Fehér rózsa, piros rózsa — Szőke leány, barna. És a többi. Valamennyi hasonlít az énekléshez. Különösen gyermekek, kik a ritmus fülbemászó szépségeiben inkább gyönyörködnek, mint a tartalomban, sokszor megkapják költemény-olvasás közben a figyelmeztetést, hogy ne énekeljenek. Ok ugyanis a beszédnek nem értelmi nyomatékait emelik ki és nem logikai szakaszait különböztetik meg, hanem a versbeli tagolódást éreztetik, — és ez a magyar versben is gyakran eltér amazoktól. A versmondás menete nem olyan mint a közönséges beszédé, hanem énekszerű. Ezért egyenlők a vers ütemei időben. Ezért válik két egyenlő félre a magyar versütem liúzama. Sőt a sorok, szakok, mind azért vannak a versben, mert az éneket követi. Hiszen annyira éneklő a magyar vers, hogy táncolni lehet rajta, lehet marsolni is, kidobolható ujjakkal az ablaküvegen és megismerhetni, melyik versformát dobolom. A vers nem más, mint a beszéd énekszerűsége. Egyenlő idejű taktusokat érzeni a versben ép úgy mint az énekben. Egy különbözteti meg az énektől csupán: a skála. Nincs meg a versben a hangoknak feljebb emelése és alább szállása, mi az énekben a melódiát alkotja. Ha a vershez ez hozzájárúl, ének lesz, mert a ritmusváz készen van benne. A vers tehát a melódiájától megfosztott és ritmusvázára vetkőztetek ének. S ezzel ott vagyunk hogy a magyar versritmus a zenéével s a táncéval egyenlő. Nemcsak hasonló, hanem azonos vele, egész a taktusok egyenlőségéig és feleződéséig. A görögben ugyanez volt az eset. A versformákhoz zeneszerza- mények voltak, melyekre táncoltak is. A német vers taktusainak
