Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
20 fölrészelése olyan, mint a német dallamoké, s dreischrittet és polkát járhatni rajtuk. Mindenütt énekszerüek a versek. De miért ? A vers a költeményen fordul elő; hogyan lett a költői beszéd ritmusos, verses? Ma oly természetes ez a kérdés. Hozzá vagyunk szokva, hogy a költő valamely adott ritmus szerint versel, melynek akárhányszor nincsen is áriája. Készen találja a versidomot; úgy maradt az rá nem is elődjétől hanem ki tudja, mióta? Előtte ott lebeg mint egy féléneklő, monoton schéma, és abba idomítja anyagát, s ugyanígy, ária nélkül, monoton ritmussal olvassa el más is. Ki volt hát, ki e versformákat először megcsinálta? ki volt az, ki először tette olyan énekszerűvé a beszédet, hogy példáján a későbbi költők is dallamosan írjanak ? Az volt maga a nép. A nép műszelleme fejté ki nagy idők folyamán a műformákat. S hogyan lett énekszerűvé a beszéd? Úgy hogy énekelték. Mert bizony valamikor nem volt költemény, melyet nem énekeltek volna, mint újabb időben. Nem volt költemény zene nélkül, sem zene költemény nélkül: mindakettő együtt volt meg az énekben. Csak később váltak szét, mikor már mind a kettő annyira fejlődött, hogy külön exisztenciával megélhetett; addig egy test egy lélek volt a kettő; a neve ének, d a 1 volt. A mi ma a zene s a költemény, az volt egy személyben az ének. S az ének egyesíti a kettő hatását, mert hiszen melódiából és szövegből áll. A kedélyből fakadó melódia festi a hangulatot, mely a kedélyt betölti, a szöveg pedig kifejezi azon képzeteket és fogalmakat, eszméket, melyek e hangulatnak okát vagy magvát képezik. így volt összeolvadva az énekben a zene és költészet lényege. A beszéd gondolat által gondolatot költs mellékesen érzést is; a zene hangulat által hangulatot s mellékesen gondolatot is. Mikor a beszéd költ érzést gondolatok által: az a költészet. A költészet is az érzés beszéde mint a zene; célja az érzésre hatni mint a zenének. Zene is, költészet is szívből jő, szívbe törekszik. Csakhogy a zene közvetlen szól érzésből érzéshez, mig a költészet az értelmes szók gondolatok közvetítésével szól az érzéshez. Amaz egyenest költ hangúlatot, ez gondolatok által. A zene tiszta hangulat, benne a hangok nem bírnak logikai jelentéssel, épen úgy, mint az érzés nem fogalmakból és gondolatokból áll; gondolatot is csak a hangulat segítségével idézhet elő, míg a költészet gondolatok segítségével idézhet elő érzést. Ezek az alapkiilönbségek. De az énekben még a kettő együtt volt és csak nagy idők múlva váltak el.
