Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
183 lásos hit nélkül minden jellem csak korhadt mankóra támaszkodik; s továbbá, hogy épen a szilárd jellemnek lehet legtöbbször szüksége a hit horgonyára, mely élet viharoktól űzött hajóját megfogja, a helyett, hogy ez hurcolja maga után hánykodó horgonyát. Mint a diiledező épületet, ha megerősíteni akarjuk, előbb megtámasztjuk: az emberi gyarló természetet is a hit erejével kell támogatnunk. Modern pótszere, a ,becsületesség/ látjuk,mily biztosítéka a jellemnek! A közeik ölcsi- ség sülyedésének nemhogy áldozatait megváltani, de hulláit sem bírja eltakarítani . . . Mondjuk ki: hit és hiten épült erkölcs nélkül j elemes embert nevelni nem lehet, hanem csakis embert, kinek akarata az ösztönök uralma alatt áll, — irány nélkül a világban, méltó cél nélkül az életben, vigasz nélkül itt a földön s Isten nélkül az egekben. VI. Első rendű vonása továbbá a jellemnek a lelkiismeretesség. A bűn előtti ős ember titkos intő szava ez keblünkben, mely akaratunkhoz szól: mit válasszunk, s mit mellőzzünk? Az a közvetlen biró ez, ki az öntudat nyugalmával jutalmaz, mig másfélül kimondja, hogy az önzés, igaztalanság, kötelességszegés, csalás stb. szégyenpirral hazudtol meg minden jellemet. Legbiztosabb őre a jellemnek, mely mélyebbre hatol minden emberi látásnál, érzéke finomságával túljár minden ravaszságon, s erősebben kötelez, mint maga a halál ... A hol nem ő vinné a fő ellenőrzést, bizonyára legjobb számadásunkban sem bizhatnánk meg. Jó idején működésre kell hát ébresztenünk a gyermekkebelben a lelkiismeretet és oda fejtenünk, hogy a kötelességteljesitést belső szükségének érezhesse, benne élvezetét lelje, sőt annak tudata nélkül, hogy dolgát a kitelhetett legtökéletesebben végezte, nyugtot találni se tudjon. A napi rend körében már a kisebbeknél is foganatba lehet a lelkiismeretes pontosság s a kötelességérzet kifejtését venni; annálin- kább a serdtiltebbeknél azt, hogy munkájokban egész erejüket szokják meg használni akkor is, ha arra látszólag őrszemet nem vetnek . . . Tudniillik VII. Önállóságra is szükség a gyermeket módjával, de múlhatatlanul szoktatnunk, ha férfias jellemre akarjuk nevelni. Azon tulajdona lesz ez, mely szerint saját józan okosságától kér törvényt tetteiben, hogy aztán szabad akarattal kövesse azt. Kiváló figyelmét érdemli azért a nevelőnek: úgy vezetui a növendéket, hogy megfontoló képessége gyakoroltassák, fejlődjék és saját elhatározás szerint képesüljön eljárni cselekvéseiben. Tudnia kell mindenkor, mit akar; aztán pedig akarnia is, a mit tud és tehet. Mivel azonban a serdülő növendék az okossággal, igazában véve, csak mint tehetséggel bir még: szülőinek s nevelőinek kell azzal birniok, minélfogva a gyermekre oktatólag s irányadólag tudhassanak hatni. Azon kell lenniük, hogy szokjék a gyermek mindazt, mit
