Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
182 den másokét szoros figyelemben s tiszteletben tartson. Az, a mire némely gyöngéd lelkű anya nagy súlyt fektet, hogy t. i. másokkal jót is tenni hajlandóvá nevelje gyermekét: szép, de hiú törekvés, egyoldalú s tökéletlen társadalmi kapocs, mely hamar elmállik. A gyermek szivét pedig el-odáig lágyítani, hogy mások mostoha sorsa fölött meg- illetődve érzékenykedjék, még csak nem is helyes. Legyen inkább erőslelkű, s szive ne érzékenységgel, hanem kötelességérzettel tele. Majd ezen érzetből fog igazán és mindenkor sietni embertársa segélyére. . . Végre, Isten iránti kötelességeiből, melyek valamennyi többinek talpköve, — ki gondolná — legtöbbet s legkönnyebben lehet a gyermekkel megértetni. Midőn kicsi térdeire omolva szemeit s összetett kezeit égre emeli s naponkint rebegi: „mi atyánk, ki vagy a meny- nyekben . . s midőn szent kegyeletünk hangján el-elmondjnk neki: Isten mindnyájunknak atyja; ő ad nekünk eledelt alkalmas időben; szereti jó gyermekeit, de a rosszakra haragszik stb. — már is meg van gyújtva lelkében az a belső világosság, melynél Istent megismeri; s megnyitva szivében a vallásos érzet forrása, melyből hite, szeretete, bizalma, hálája, félelme s engedelmessége, — mind megannyi kötelességei fakadoznak. Hanem itt megint csak az anyákra s nevelőkre kell szemeinket forditanunk s mindent tőlük várnunk. Ha ezek magok sem akarnak ráérni, hogy olykor ama két szent könyvből, a természet s a kinyilatkoztatás könyvéből olvassanak; amott Istent saját müveiben lássák, s emebből megtanulják, hogy az alkotott ember, még ha felejtené is ezt, egy életkötelékben él alkotójával, kit magában tudni és érezni s vele benső társalgásban élni — a legtökéletesitőbb erő; sőt ha, e könyveket mellőzve, saját kebelükben sem olvasnának és akarnák látni, — a ki tudós, hogy elmélkedésének mélységében; a ki művész, hogy lelkesedésének fönségében, és ha szülő, hogy anyai szeretetének végetlensé- gében magának is, másoknak is — akarva, nem akarva — ott kell az „istenit“ sejteniük, — ha az ilyenekre gondolni magok sem érnek rá, s még annál kevésbbé nyíltan s feszély nélkül foglalkozni velők: akkor legjobb takarodni a szentélyből; menekülni a felelősség elől s — ha úgy tetszik — azon félelem elől is, nehogy a vallásos hit mü- veltségöknek megártson, vagy talán tudós nevüket ejtse kétes hirbe. .. Mi pedig, t. h! ne tartsunk e kompromissziótól. A hit csakis azt a helyet foglalja el a lélekben, melyet a tudás betölteni nem képes, s melyet bizonyára rosszabbúl töltene be. S aztán adjuk hozzá, hogy noha a hivő és hitetlen egyaránt tüskéken járdái is a földi életben, de azon különbséggel, hogy mig amaz, ha bealkonyodik, t u d t o n tudja, hová hajtja le a fejét: emennek kitten hinnie kell, hogy a szabad ég alatt éjjelez. ... A nevelőnek által kell látnia, hogy val-
