Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
17 a tér, itt az idő dimensiójában; mindakettő rokon. Mindakettőnek elve a mérték. A ritmus időbeli szerkezet, időmérték, épen mint az épület térbeli mértékből álló rendszer. Ez időrendszer, ez a mérték, az elvont ritmus realizálódik aztán annyiképen, a hány időbeli anyag van: zene- hangokban, szóhangokban, testmozdulatokban. Különben sem a mimikának sem a költészetnek nem elsőrangú jellemzője a ritmus, mindakettő csak mellékesen bírja, a zenétől kölcsönözte. A mimikának csak egy speciális alakjában, a táncban fordul elő, a mennyiben t. i. a táncmozdulatokat a zene ritmusa szabályozza. Ugyancsak a költészetben sem maga a költemény tünteti fel a ritmusszerkezeteket (épen mint egy festmény nem tüntet fel mértani ábrákat), hanem csak a költemény szavainak hangjai adnak ritmust. Igazi székhelye a ritmusnak a zenében van, ettől nyeri mind a tánc, mind a vers ritmusa is fényét és melegét. A költészetre úgy ragadt a ritmus, hogy egykor minden költeményt énekeltek s az énekben kifejlődött ritmust a költészet még azután is megtartotta emlékül, mikor az ének feloszlott költészetre és zenére s mindegyik művészet önálló szárnyakra kelt. A zenének épen a csontvázát, a ritmusát tartotta meg a költemény. Egy szép ritmusú vers olyan mintha zenélne, hatása egészen zenei, s a költemény mellett olyan mint egy melodrámai kiséret, annak a hangulatát emeli és színezi a maga hangulatával. De ha a ritmus semmi egyéb mint időmérték: tehát minden verset időmérték alkot? — Igen. A világon minden vers időmértékes. Annyira egyenletesen, oly ütemszerüleg lüktet minden vers, hogy a taktusai egyforma hosszúk; lépni lehet rajta s eljárni az illető nemzet táncát. Épen a magyar is időmértékes, egyik üteme annyi ideig tart mint a másik, és az ütem is két egyenlő félre oszlik, sorait, strófáit pedig ez időegységekkel fölmérhetni. Azt a kérdést tehát: időmértékes-e ez vagy az a vers, pl. a magyar, német, francia, egyszerűen ki kell törülni a verstani tárgy- sorozatból. Mindegyik időmértékes. Viszont azt a különbséget: hangsúlyos-e egy vers? — szintén nyugdíjazni kell. Minden vers hangsúlyos. A vers időbeli szerkezet és e szerkezet egyes pontjait bizonyos marcatók jelölik, azok szolgálnak támaszpontokúi, hová a felfogó szellem kötheti képzeletét. Ily marcatók vannak a zenei taktusok élén, a táncképletek kezdő energikus mozdulataiban és a vers lüktetőiben. A versben megmegújúló erős hangok, hangsúlyok képezik e marcatót. Épen a hexameterben, e „nem hangsúlyos“ versben is van hat ilyen súly, ilyen erős hang. Emlékezhetünk, mennyi tinta folyt Európaszerte s nálunk is e kérdésben. A végzetes félreértés szülő anyja az volt, hogy a ritmikai 3
