Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
177 serdülő gyermekbe is beolthatni már, sőt épen az ilyenbe olthatni biztosan, tartósan az akarat könnyű készségét a jóra, szükségesre; ellenben a visszatetszés tartózkodását s idegenkedését mindazzal szemközt, a mit a családi házban mint helytelent vagy rosszat mellőzve, kárhoztatva és megvetve látott. De van-e már most az akarat képezésére is figyelem házi nevelésünkben? S vájjon az a légkör, melyben az ifjú nemzedék erkölcsi bölcsesége zsendűl, megtűri-e minden házban, hogy a még romlatlan, hajlékony gyermekakarat Isten akaratának vagyis a vallási s erkölcsi elveknek biztosan s tartósan megnyerve lehessen és legyen? Eléggé be van-e az ifjú akarat gyakorolva nemcsak abba, hogy a különböző élethelyzetek és kötelességek fontosságát s fóltétlen szükségét fölérezze, hanem abba is, hogy a maga helyzetét s kötelességét — az önzéssel s érdekekkel való minden alku nélkül — azokhoz mérni s alkalmazni is tudhassa? S vájjon végre maga a család is szives akarattal siet-e ezekben segítségére a köznevelésnek ott, hol ez azt a maga szükségeire kéri és megvárja? . . Olyan kérdések, melyeknek megválaszolását magukra a t. szülőkre kell hagynom. III. Inkább érzem jogosítva magam a méltó aggodalomra, hogy iskoláink ma az akarat képzését, tehát a jellem képzését is legtöbbször csak mintegy mást téve veszik figyelembe. Egész nevelésük nem ritkán alig több, mint csakis oktatás, mely az ismeretek közlésében áll. Felejtik számba venni, hogy a kellő paedagogiai elemek kizárása magán az oktatás sikerén s hatásán is nagy és pótolhatatlan csorbát ejt. . . Az tehát a kérdés: kellenek-e az akaraterős, a je 11 emes férfiak a hazának? Ha kellenek, hát nevelni kell őket; mivel épen az ily polgárok azok, kik magoktól nem nőnek. A tudomány egymaga s a külső műveltség nem állhat jót a jellemért. . . A mily sok alakban, ugyanannyi igazsággal volt már elmondva, miként az ismeretek szélesbitése, nevelés nélkül, csak újabb szükségek ébresztgetése, melyeknek követeléseit a tudomány nem képes elnémítani soha. Az ifjúság minden oktatásánál, valóban, az akarat- s a jellemképzésnek kellene az uralkodó vezérgondolatnak lenni. Csak ez éltetheti s avathatja életgyakorlativá az értelmi képzést. S már csak ennélfogva is hasonlithatlanúl fontosabb: jól vezetni az akaratot, mint bővíteni az ismereteket. Nemes tisztje azért minden nyilvános, vagy magán oktatónak, hogy serdülő növendékeivel szemben rideg szaktudóssá, lelketlen óraadóvá ne alacsonyodjék; hanem nevelői küldetése iránt is tisztába jöjön szivével s hazafiságával ... Az a kegyelet, melyet oktatásaiban minden szent és tiszteletre méltó iránt elevenen éreznie s éreztetnie kell; és az az átérzett, határozott hang, melylyel az erkölcsi szépről, 23
