Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886

Tartalomjegyzék

176

még zavarba, és mert törvénye mindenha kéznél van, — saját lelkiismeretünk táblájára vésve; s végül, mivel őt követve bírhatjuk csak az ösztönök ingerei között a valódi szabadságot, a veszélyek között a reudithetlen bátorságot, s a viszályok között a belső nyugalmat.

És ezen mesternek is legfoganatosabb iskolája az első nevelés. Ennek szolgálnak ugyanis leginkább kezére azon okok-módok, melyek a gyermekakaratot legkorábban s legmaradandóbban indítják és alakítják. A gyermek legelőbb is a szülők akaratán jár: mert minden mások felett őbennök bízik meg; az ő tekintélyük vonzza, védi s emeli őt; és mert a természeti hajlam és szeretet kapcsa s az érzés közvetlensége indítja magát a gyermeket is arra. Csak ez a közvetlen érzés még forrása az ő önodaadásának, és nem annak elismerése, hogy a szülő belátása, gondoskodása, jótéteményei jogot adnak neki, hogy gyermekére a bizalom és fóltétlen engedelmesség kötelességét róhassa. Csak a tettek és ezek következményei után dereng lassankint a gyermek értelmében annak belátása: miért kellett egykor a szülői akaratnak hódolnia; miért nem lehetett magát minden ösztönszerű kedvteléseinek átadnia. így a gyermeknél a tettnek kell a tudást megelőznie.

Következik innét, hogy a gyermek akaratának sükeres képzése, első alapjában, a szülő s nevelő akaratának képzettségétől és irányától függ. De függ vezetési módjától és főleg szeretetétől is, melylyel saját akaratát s ezzel együtt a gyermekét fokonkint kifejti s a magáéhoz köti. És függ végre a gyermek vérébe oltott engedelmességtől; mert csak ezen keresztül juthat el saját akaratának is biztos önállóságára. Mihelyt megtanulta s mintegy másod természetévé fogadta az engedelmeskedést: mintha saját akaratán járna, nem érzi többé a más akaratától függését. A mily igaz ma is, mit már Plató állít, hogy „erényt csak erénynyel lehet tanítani;“ ép oly igaz, hogy erős akaratot csak erős akarattal, s jellemet -— jellemmel.

S ha azután az így fejlesztett s fegyelmezett akarat előképzettségével nyit ajtót a gyermek a köznevelés iskolájára: ez már eleve is úgy üdvözölheti őt, mint a kiben nem a házi nevelés tévedéseit leküzdeni, hanem annak irányával csak a közös cél felé haladni lesz örömteljes feladata. Mi haszna az iskoláinkat fölkereső gyermekben a fölszínes simaság, az érzékeny, kedélyes szív. a tüz-ész, értelmi fejlettség, hogyha az erkölcsi élete fölött uralkodó vezér, az akarat, elhanyagolt, képzetlen! . . Nemcsak nehéz, de kétes is maradna minden más lelki tehetségeinek képzése ott, hol azt az akaró tehetség rendezetlensége hiúsítaná meg.

Természetes, hogy az érett meggyőződésből kinőtt, megállapodott szilárd akaratról gyermekeinknél nem beszélhetünk még; de miért ne a jól szoktatott, fegyelmezett akaratról? . . A csak alig