Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
174 egyezősége tartozik még mindig s föltétlenül, vagyis az, hogy az akaratot minden helyzetekben egy és ugyanazon alap-ok indítsa, s az akarónak cselekvőségét ugyanazon fő-fő elv határozza, melyet legbensőbb meggyőződése szerint helyesnek, jónak, igaznak tart azaz saját forrásából, önmagából merít. Az akarat inditó-okának ugyanis és a cselekvés elvének benső egyességben kell az akaróval s cselekvővel állania: mert ez a jó jellem fő ismertetője, melynek hiányában tehát a jellem j ó nem lehet. Sőt ha jónak maradni is akar, szintén föltétlenül kell továbbá, hogy állhatatosan s mindenben ugyanazon indokok és elvek szerint akarjon és cselekedjék is azaz tőlük eltérést s kivételt bármely viszonyok közt se engedjen magának. A jó jellemnek t. i. szilárdnak is kell lennie; mivel a tapasztalás tanítja, hogy pl. magára az okos, mérsékelt önszeretetre nézve is fordulnak esetek elő, a hol az köznapi önzéssé hajlandó fajulni, a mi aztán nem a szilárd jellemet csak, hanem egyátalán minden jó jellemet alapjaiban támad meg. E gyönge- ség, e kötelesség-feladás kisérteteiben azért a legjobb jellemnek is éberségre s erélyre vagyon szüksége; a mi soha sem lehetetlen ott, hol az elvek csakugyan a meggyőződésben gyökereznek. És mégis van eset, t. h! hol a jellemszilárdságnak a bölcs tapintattól is tanácsot szükség kérnie, minthogy e nélkül a merev szilárdság oly zátonyra juthat, mely az élet változó helyzeteiben indokolatlan válságoknak tehetne ki. A jellemszilárdság nem dac, nem konok megátalkodottság! Azért hát, mivel az élet nem alkalmazkodik mindenkor bár legszentebb elveinkhöz sem, a bölcseség fogja olykor javallani, hogy cselekvésünkben elveink s életszabályaink egyetemességét, — az erkölcsi törvények megóvása mellett — a fenforgó viszonyoknak megfelelőn akalmazzuk, vagyis a hol szükség nincs rá, a „ha törik, ha szakad“ elvét vakon ne kövessük. A jellem ily ruganyossága, a merevséggel szemben, nem ingatagság, de bölcseség, melynek legfontosabb része épen a gyakorlat, s nem a mozdulatlan ellenállás. Ezek alapján már jel lem es ember a szó nemes értelmében, az lesz, a ki szabad önelhatározással, mindenkor s mindenben, tétovázás nélkül, meggyőződésében gyökerező tiszta, változatlan elvek szerint bölcsen akar és cselekszik. Ezen meghatározásból önkényt érthető, elsőben : hogy j e 11 e m e s gyermekről beszélni tévedés, a mennyiben szabad, független önelhatározásra neki még akarata nincs, vagy csak tökéletlen fokban lehet meg. Továbbá: hogy az egyedi természet, a vérmérséklet, vagy az élethelyzetek különbsége szerint a j e 11 e m, a maga lényegében, nem lehet szintén különböző, csak egy és ugyanaz. Midőn hát azt halljuk, hogy két különböző véralkatú, pl. kolerikus és flegmatikus egyénnek
