Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886

Tartalomjegyzék

szőr fölkeresett téren újabb díszt nevének. Dr. Négyesy László rt. A szegedi nyelvjárásról közlött, s a magy. tudom, akadémia által f. é. máj. 15-én a Sámuel-dijjal kitüntetett értekezésével (Nyelvőr. 1886.) füzögeté odább készülő koszorúit; míg jelen Értesítőnknek is A magyar vers. c. becses művével kívánta emelni értékét (L. 3—94 1.) Továbbá Szerencse Menyhért rt. A classikai képzés fontossága a gymnasiumi nevelés• és oktatásban nevű értekezésével becsesité Értesítőnk tartalmát (L. 95—113.1.). Végül Szabó Ignác rt. az “Eger“ c. heti lap szerkesztésével s ebben számos cikkek írásával volt a lefolyt évben is foglalatos. Mások megint más téren fejtének ki hasznos foglalkozásokat. Káposz tássy Jusztinián rt. az intézeti könyv- tár végleges átrendezésének fárasztó munkáját, a terjedelmes címjegyzék tisztázásán kívül, teljesen befejezte. — Ledniczky Ipoly rt. éremtárunk példányainak meghatározása-, leltározása- és felállításának munkájára forditá megtakaríthatott perceit. — Dr. Ma ez ki Valér t. ez évben is megtartotta az érs. joglyceumban bölcsészeti előadásait. — Ifjabb tanáraink végül képesítő szigorlataiknak befejező, illetőleg előkészítő munkájában foglalkozának.

Nem zárhatjuk be az intézeti munkában fáradott testületről jelen szakaszunkat a nélkül, hogy e helyen is méltó emlékezetet szenteljünk közelébb elhunyt veterán társunk, Kiss Ernő, cist. rendű érdemült tanárunknak. Huszonhat éven át volt a megboldogult egri intézetünknek munkása, — és nem egyedül csak ez, hanem a széles szakkészültség és alaposság, a hivatali lelkiismeretesség s pontosság, szóval, a tanári mintaszerűség példánya. Testületünktől már 1885-ki október 17-én kellett megválnia, mely naptól mélyen elborult s megtörött kedélylyel tűrte az életet a budai irgalmas-rendiek ápolása alatt, miglen f. é. marc. 20-án jótékonyan lön a boldogabb életbe általsző- litva. A. Ö. V. F. N!

5. A tanuló-ifjuság főgymnasiumunkat ez évre megint szép számban, kisebb osztályainkat pedig fölösben is kereste föl, — noha I-ső osztályunkra jövevény azaz nem városunkban iskolázott növendéket évek óta nem fogadhattunk már, és jövőre sem fogadhatunk el. S e rendszabály mellett is 23 itteni tánuló, sőt nagyrészt helybeli családok fiai előtt kellett mondott I. osztályunkat elzárnunk, 80-ra lévén ezen osztályba, s 70-re a II-ikba föl vehetők száma a legfelsőbb tanhatóság által, — és méltán korlátozva. Már ezen számok is oly magasak t. i. hogy azokban növendékeinknek nemcsak testi, hanem szellem-erkölcsi érdekei is könnyen mostoha helyzeteknek lehetnének odaáldozva. Szerencsére e két osztályunk termei tágasság, világosság s szellőzés tekintetében még ama népességgel szemben sem hagynak fenn aggodalmakra okokat, főleg, hogy másfelől a tisztaság, a munka gondos beosztása, valamint a fegyelemnek is szigorú kézentartása kiváló s folytonos gondosságát bírta az illető vezetőségnek.