Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
169 Összes osztályainkra az év elején 427 nyilvános és magántanulót vettünk fel, kiknek száma az év bezártaig részint kibetegeclés meg halálozás (11), részint más intézetbe távozás (4), vagy kizárás (1) által, de leginkább munkaképesség, vagy akarat hiánya miatt (28) jelentékenyen leapadt. Nyájasabb jelenségre esik nyitnunk, midőn már most növendék- ségünknek javát-fölét figyeljük meg, kiknek soraiba lankadatlanul kitartó, komoly igyekezeti! kisebb s korosabb növendékeinket, s különösen, az önképzés utján is lelkesen fáradozott (60—70) derék ifjainkat kívánom számítani. Miben és mennyiben fejlődtek s értek ezek célt, — megmérnünk nem lehet, de sejtenünk igenis, azokból, miket jelen füzetünk 142—143 lapjai elénk vázolnak. S ha ezekhez, kisebb osztályainkra nézve is számba veszszük az intézeti munkaerők szerencsés ösz- szeségét, a munkaidő pontos hasznosítását, valamint a tanulók rendelkezésére állott képző eszközök s alkalmak bőségét: azon úton, hogy növendékségünk jobb fele iskolázása célját elérje, vagy csak megközelítse, alig maradt más megvárni valónk, mint hogy a t. szülők és helyetteseik az ifjak bemutatásakor átvett intézeti „Rendtartás“ c. füzetke I. szak. 7—9. és 17—18. és kivált II. szak. 13—14 és 18—19 pontjait figyelemre méltatva, az intézettel mennél sűrűbben érintkezni, az ott vett tanácsokat meghallgatni s a gyermekeik szellemi s erkölcsi érdekein munkálkodó alkalmakon, a vizsgálatokon, isk. ünnepélyeken stb. — hová mindenkor szívesen váratnak — érdeklődve megjelenni ne terheltetnének. A kegyes Ég gondviselése távol tartá növendékségünktől ez évben is úgy az erkölcsi, mint a testi romlás látogatásait. Alig valamelyes kivétellel, tiszteletben tárták rendtartási s fegyelmi szabályaikat. Szép és — mondhatni — nem egyszer lélekemelő volt látni növendékeinknek az isteni szolgálat körűi vetélkedve kitüntetett készségét, pontosságát és buzgalmát, mint szintén az iskola födelei alatt és kívül tanúsított tisztes magatartását. Nemes készséggel jelentek meg nem egyszer a kegyelet s a keresztény szeretet cselekvő terén is. Saját szántukból küldenek koszorút Budán elhunyt Kiss Ernő, egykori tanáruk ravatalára, mint szintén helyben elhunyt Ambrus István pályatársukéra. A tűzvész által sújtott Eperjes, Nagy-Károly s Torockó első szükségeinek enyhítésére pedig mentoraik adományához ők is 33 ftot siettek csatolni. Komolyabb fegyelmezési esetünk ezúttal föl sem volna említhető, ha egy, itten régtől nem tapasztalt s ezúttal is elszigetelt súlyos törvényszegés elő nem lép s gyászt nem borít vala úgy az intézetre, mint a családi házra: egy II. osztályi gyermeknek kleptomaniája, melyet már korábban gyakorolva, magával hozott födeleink alá, hol azzal a kitiltás büntetését vonta fejére. 22
