Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
2 A tülökhártyán belül terjeszkedik ki az érhártya, mely a szem táplálására rendelt véredények szálaival sűrűn áthálózott sejtszövetből áll s a szaruhártya kerületénél megvastagodva a sugár test nevű fehér gyűrűt képezi. E gyűrűbe van illesztve a szemcsillag, egy, véredények és idegek szövedékéből, mintegy különféle szines sugarakból alkotott, finom kerek lap, az úgynevezett szivárvány- hártya, melynek közepén egy kisded kerek nyílás, a látó (pupilla) tűnik elé, melyet közönségesen a szem feketéjének hívnak. A szemcsillag, mint az óra számkarikája laposan fekszik a szaruhártya mögött, s a köztök lévő hézagot viz (anatómiai nevén: humor aqueus) tölti be, melyben albuminból és némely sófélékből egy kevés oldat található. A szivárványhártya finom izomrostocskákkal van ellátva , melyek a pupillát a szükség szerint kitágítják, vagy összehúzzák. Az érhártya belső rétege fekete színét a sejtjeiben rejlő fekete festéktől (pigmentem nigrum) nyeri. E feketeség látszik a szemcsillag nyílásaiban, a pupillában; a szivárványhártyán pedig, a véredények színeivel keverve kékes, zöldes, szürke, vöröses stb. szinvegyületen tör át. Ha az érhártyában a pigmentum hiányzik, a szemcsillagnak a véredényektől halvány vörös színe vagyon, mint ez az afrikai s brazíliai albínóknál (fehér szerecsenek, kakerlakok, leucaethiopes) a fehér házi nyulaknál, némely egér,- macska,- evet,- majom,- veréb- és tyúkféléknél stb. tapasztalható. Közvetlenül a pupilla mögött van egy finom hártyátokba zárt lencsealakú nyálkás test, a szemlencse mely kristálytiszta, tökéletesen átlátszó, s hátulsó fele valamivel domborúbb mint az eleje. A jéglencse mögött a szemgolyó üregét egy finom hártyával burkolt s szintén teljesen átlátszó kocsonyaszerű állomány, az úgynevezett üvegtest tölti be. Alakja gömbölyű, csak az elején vagyon egy kis teknője, melyben a jéglencse fekszik. A látás érzékletét az agyvelőből a szemekbe szolgáló idegek (a második agyidegpár) eszközük. Eme látó idegek a nagy agy fenekén két szembetűnőbb emelkedésből, az úgynevezett látó halmocskák- ból erednek, s miután az orrfenék irányában az úgy mondott keresztező ponton egymást átmetszik, az ellenkező oldalakon a szemüregbe, majd a szemgolyóba fúródnak; itt a tülök- és érhártyákat áttörik, s idegrostjaikat az érhártya és az üvegtest között tölcsér módra terjesztik szét, s finom sejtszövettől körülvéve, kúpos vagy hengeres szálacskákban, úgynevezett csapokban és pálcácskákban végződnek. A látó idegek rostocskáinak e rendkívül finom szövedéke a recehártya (retina) az életben egészen átlátszó; a hullánál azonban homályos, szennyes fehér színnel bir.
