Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
24 tulajdonított ama sajátszerű, delejes varázshatásban, melyet azok ösz- szeható kifejezése, a „tekintet“ gyakorol. S mivel a kedély változékony hangulatai nemcsak gyakran módosítják, hanem sok esetben az uralkodó kedélyállapotok könnyen fölismerhető jellemvonásokkal bélyegzik meg azt: bizonyos, hogy a szemekben sokszor egy vagy más izgal- masabb kedélyhangulat tükröződik vissza, s a tekintet erősebb kinyomatú vonásaiban többnyire bízvást lehet a kedély valamely uralkodó hajlamára következtetni. „A szem a lélek tükre,“ — mondja a példaszó; — s Buffon ismeretes mondását, hogy: „Az irmodor maga az ember“ (Le stile c’ est 1’ hőmmé) Cams oda módosítja, hogy: „A tekintet maga az ember.“ A szemekből, az arc e bűbájos tükréből a szellem' sugárzik ki. „Mindén kimagaslóbb jellemű ember tekintete bir bizonyos sajátos vonásokkal, miket más ember szemeivel utánozni nem képes“ — úgymond Herder. — Az arcnak a legkifejezőbb physiognomiai jellegét a tekintet adja meg. A tekintet az arc élete. A világtalan arc, a lezárt szemek a halálra emlékeztetnek; mig a hulla, nyitott szemeinek merev, hideg tekintetével azt a hatást gyakorolja ránk, melyet a kisértő szellem képzelete szokott előidézni. A tekintet az, melyből az öröm, remény, lelkesedés, az egyeneslelkűség, barátság, szerelem, az önérzet, lelki erő, bátorság, hősiesség lángoló sugárai szertelövelnek; s melyben a harag, gyülölség, boszú sötét villámai cikáznak. A tekintet nyílt könyve, tükre bensőnknek. Kedves csillámaiban ott dereng a szemérem, szendeség, szelídség, alázat; tüzes villanataiban szikrázik a gőg, nagyravágyás, alattomosság, ravaszság, vakmerőség. Bágyadtsága elárulja a lehangoltságot, levertséget, szomorúságot; révedezése a gondolathiányt, szórakozottságot, unalmat; merevsége a meglepetést, félelmet, ijedelmet, megrendülést. A tekintetben lobog fel az engesztelődés, megadás, vallásosság, áhitat, szivjó- ság, nemesség, jótékonyság, áldozatkészség, emberszeretet melengető lángja; s ott fénylik a kőszivűség, engesztelhetetlenség, kegyetlenség, zsarnokság dermesztő jege. Sok esetben még hathatósabb tolmácsa bensőnknek a tekintet, ha egyszersmind könyekkel, a szemek e csillogó ékszereivel is föl van díszítve. Ki ne ismerné maga is a sirás édes fájdalmát? Ki ne Ízlelte volna még a titkon hullatott könyek kéjét? A köny a szerelem ragyogó gyémántja; az öröm játszótársa; a búbánat vigasztalója; a szenvedések orvosa; a könyörület szószólója; a csendes lemondás, a megbánás ékesszóló vallomása. A könyek őszinte tanúi az érzelmek bensőségének, mélységének. De vannak esetek, midőn a képmutatás is tud könyeket hullatni. Ezek az úgynevezett krokodil-könyek. E fölött van néha a szemekben bizonyos varázshatalom, melynek igazi forrását a psychologiai buvárlat hasztalan kutatja. Ki tudná megmondani, hol veszi a szem ama bűverőt, mely tekintetével fölemel,
