Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885

Tartalomjegyzék

23

n e k “ nevezi nyelvünk. Érzékeink közt egyik sem oly nélkülözhetetlen, s pótolhatatlan, mint a látás. A vakoknál a tapintó érzéknek hosszas gyakorlat utján kifejtett ama finomsága, melylyel a tárgyakat színeik szerint is meg tudják különböztetni, csak oly fajtája az érzék- lésnek, mint mikor a süket a különféle hangok hatását a sziliekhez hasonlítja. Azon itt-ott fölmerült állítás, hogy a többi érzékeink is képesek igazi látó érzékletet fölidézni: a mesék országába tartozik. Nemcsak a látást, (le általán egy érzéket sem képes egy másik pótolni s helyettesíteni.

Társadalmi tekintetben is legfontosabb érzékünk a látás. Ügyesség, élénkség, mozgékonyság a közéletben; magasabb fokú jártasság, gyakorlottság a tudományokban, iparban és művészetekben, látás nélkül alig szerezhetők meg. A kivételek, a rendkivüliségek s bámulni való ritkaságok sorába tartoznak. A világtalan a közélet ezernyi apró bajai s akadályaiba minden lépten-nyomon beléiitközik, miket a látó könnyedén kikerül, vagy elhárít. A gyakorlati élet „szemességnek“ nevezi az értelmes ügyességet. „Szemesnek áll a világ“ — tartja a példaszó; — inig az erkölcsi érzék némely fogyatkozásait s ferdeségeit a „szemtelenség“ erős kifejezésével bélyegzi meg. Ismereti szempontból, az érzéki dolgokról való fogalmainkhoz a legjellemzőbb vonásokat a látó érzék segítségével szerzi meg értelmünk; sőt az észnek is e legszellemibb érzékünk adja meg azon alapot, melyen számos eszméi emelkednek. A tér és idő; a mindenség, végtelenség, világ stb. eszméi látó érzékieteken épülnek. Sőt a látás mintegy a szellemi országba, a túlvilágba is utat igyekszik törni az észnek. „A szemek megnyílnak s az ember látóvá leszen.“ S ha végre a szellem haldoklik, a szemek megtörnek, a látás elhomályosul, s a halál örökre lezárja a pillákat.

A est hetikai tekintetben a „szép“ eszméjének valódi felfogásához a látás múlhatatlanul szükséges. A sziliek harmóniájában, a formák plastikájában, a symmetriában nyilatkozó szépnek megismeréséhez látó érzék nélkül jutni nem lehet. A képző művészetek: a festészet, szobrászat, az építészet, a látáson alapulnak. Az igazi aestheti- kai érzék a látás.

Maga a szem s az azt környező részek alakja, egymáshoz való viszonya, s együttes összehatásuk nemcsak széptani, de lélektani szempontból is fölöttébb tanulságos és érdekes. A szem s környezetének alakrajza: a szemgolyók nagyságának arányos vagy aránytalan volta; kiemelkedése vagy bemélyedése, egymáshoz való iránya, közelsége vagy távolsága; fénye vagy fénytelensége; a nézés elevensége, hevessége, tüze, villáma, delejessége; vagy bágyadtsága, hidegsége merevsége, élettelensége; a szempillák metszése s nyílása; a szemöldök vonása, árnyalata stb. mindezek jelentékeny részt vesznek a látideg erejének