Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
18 pen a sziliek összecserélésében jeleiikezik. Legszokottabb a vörös és zöld színek fölcserélése. Egy fiatal ember a zöld gyepet vörösnek nézte; egy másik pedig narancssárga szövet helyett zöldet vásárolt. Vannak, akik a vörös és zöld szint egynek tartják. Dalton, a hírneves tudós, ki szintén ily bajban szenvedett, nem tudta megkülönböztetni a vöröset a kéktől; a világos-sárgát a narancssárgától; a spectrumban a vörös szint egyáltalán nem látta, s csak két szint volt képes benne megkülönböztetni: a sárgát és kéket. Whisson szintén teszen egy szin- vakról említést, akinek teljesen ép szemei voltak; a tárgyak alakját és kiterjedését távolban és közelben egészen felfogta; de a zöld szint nem ismerte, s a vörös és kék színeket egynek tartotta stb. Tudjuk, hogy a szem a legfontosabb, legszükségesebb, s legkényesebb érzéki szervünk; de mert éltünk folyamán, bárminő pályán haladjunk, legtöbbször kell hasznát vennünk : minden érzéki szerveink közt épen a szem az, mely iránt, mondhatni, legkevesebb kímélettel viseltetünk. Innét van, hogy a szemidegek idő előtt meggyöngülnek. A szemgyöngeségek két közönséges és igen elterjedt fajtája: a me s szel átás (presbiopia), és a közellátás-(myopia), amit rendszerint rövid-látásnak neveznek. M es szel át ó (presbita) az, akinél a szemlátás távolsága a normálisnál, vagyis 12—15 cm éternél messzebb esik. A presbiták előtt a közel fekvő tárgyak képe homályosan, gyakran kettőzve tűnik fel; de a normális látástávolságon túl egy bizonyos pontban eléggé tisztán képesek látni. Könnyen fölismerhetők a messzelátók, ha olvasnak, mert az olvasmányt gyakran egészen kinyújtott karjuk hosszában tartják szemeik elé; s ha gyertyavilág mellett szemlélnek valamit, azon a szemre nézve igen ártalmas szokásuk van, hogy a gyertyát a szem és tárgy közé helyezik. — Presbiopia közönségesen az éltesebb embereknél fordul elé; olykor azonban fiataloknál is tapasztalható, főként olyanoknál, kik finomabb munkákkal való foglalkozásnál szemüveget használnak, mint az órások, csipkekötők stb. Kisebb mértékben a tengerészeket, mérnököket és vadászokat is meglátogatja, kik gyakori távolba nézés által lesznek presbitákká. A luesszel átásnak az az oka, hogy a szaru-hártyának és a szemlencsének nincs meg a rendes domborúsága, minélfogva a közel eső pontnak kellőkép meg nem tört sugarai nem a retinán, hanem azon túl pontosulnak össze. Hogy tehát az egy pontról a szembe ható sugarak a retinán találkozzanak, vagy a látástávolt kell meghosszabbitaniok az által, hogy a tárgyakat szokottnál távolabb helyezik a szemtől, vagy pedig domború szemüvegek (úgy nevezett gyűjtő lencsék) használata által szükség e bajon segitniök. Rövidlátó (közellátó, myops) az, kinek látástávola a normális 12—15 cm.-nél rövidebb. A rövidlátás (myopia) onnét ered, hogy a
