Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
13 szemmértéknek nevezünk. — A testek térbeli viszonyainak felfogása a látással, ennek szükségképes közremunkálása által annyira azonosúl, bogy a térbeli felfogást közönségesen látó érzékletnek szoktuk tekinteni. Miután igazi látó érzékietek csak a sugarak ingerlése folytán jöhetnek létre, a látóérzékletek hathatósságára nézve a sugarak hatásának tartama is igen nagy fontossággal bir. Mennyi idő kívántatik ahhoz, hogy a sugár az ideget kellő ingerlésbe hozza? pontosan meghatározni igen bajos. Newton egy mpercre teszi azt, mig mások e célra fél mpercet is elegendőnek tartanak; s úgy látszik, hogy rendes viszonyok közt, vagyis a tárgy közönséges nagysága, normális távola, s világossága mellett, tiszta látó érzéklet keltésére a sugarak lj2 mpercnyi ingerlésénél több alig szükséges. Bizonyos azonban, hogy e tekintetben a tárgyak nagysága és távolsága, főként pedig a világítás ereje igen sokat határoz. Volkmann azt mondja, hogy egy mpercnek egy milliódrészeig tartó villamszikra fényénél nagy betűkkel irt szót képes volt elolvasni (!). Ezen állítást csak úgy lehet magyarázni, hogy a látó idegre pillanatig gyakorolt inger rövid ideig még akkor is tart, miután a sugár megszűnt az idegre hatni. Innét van, hogy szokatlan gyorsasággal egymásra következő benyomások érzékletei egybeolvadnak. A villámszikrákat cikázó fényvonalnak, a körbeforgatott ilszköt tüzkarikának látjuk; s a magasba szökellő röppentyű úgy tűnik fel szemünk előtt, mintha tüzes üstököt vonna maga után. Ez az úgynevezett utóbenyomás melynek szemléltetésére igen érdekes és tanúlságos kísérletekül szolgálnak a, már ismertetett szinforgó, és az úgynevezett tliaumatrop. Ez utóbbi egy kisded 6—7 cm. átmérőjű kerek lemez, mely alkalmas óragép segélyével átmérője körül sebesen forgatható, s a lemez két oldalára rajzolt különböző, de egységes jelenetet ábrázoló két kép (például: egyik lapon a madár, a másikon a kalitka; egyik felén a ló, másik felén a lovas stb.) sebes forgás közben az utóbenyomás következtében egy képpé alakúinak a szem előtt. — Az utóbeuyomás tartamát, rendes viszonyok közt, átlag félmpercre becsülik. De szokatlan körülmények ezt is jelentékenyen módosítják. Valamely élénk szin huzamosabb szemlélésének utóhatása is tartósabb. Ha a napba nézünk, képe nemcsak igen tartós, de egyszersmind igen hathatós utóbenyomást hagy hátra szemünkben. Ebbéli kísérletei közben Fee lmer csaknem végkép elvesztette szeme világát. Ha a látideg ingerlésének nincs meg a kellő tartóssága, mint például sebes mozgás közben, a tárgy képe vagy elhomályosúl, vagy elenyészik látóérzékünk előtt. Innét van, hogy sebes kocsizás közben nem tudunk olvasni, a kilőtt puskagolyót nem látjuk stb. Azt állit-
